Induljunk el szép hazánkból?

Olyan a magyar, mintha egy nyelv lenne, olyan Magyarország, mintha egy ország lenne, de mégsem az. Dobálhatnak pallókat a politikusok a szakadék fölé, csápolhatnak, hogy együtt vagyunk, de az egész hazugság. A politikusok tudják, hogy lózungokkal csápoltatni buta tömegeket lehet, tehát le kell őket butítani. Az egyik Magyarország jelenleg a legjobb úton halad efelé. Azután van az elit Magyarország, a magániskolák országa, ahová a gazdagok kimentik a gyermekeiket, hogy ne Mónikát és Győzikét nézzenek a televíziókban. Tanuljanak meg sok nyelvet, készüljenek Európába. Ezeket a tanulmányokat az apák abból a pénzből fedezik, amit Mónikából és Győzikéből keresnek.
Ám mindezek mellett létezik egy harmadik Magyarország is. A méretét senki nem tudja. Nem gazdag emberek lakják, hanem olyanok, akik nem tudnak beletörődni abba, hogy a politikusoknak buta országra van szükségük. Úgy döntöttek tehát, hogy ellenükben benépesítik a művelt emberek országát. Az ő gyermekeik ültek ott az Elindultam szép hazámból című, Kárpát-medencei Bartók-vetélkedő különböző fordulóiban, az ő gyermekeik mutatták meg végül a döntőben, mi mindenre képes ez a rejtőzködő Magyarország.
Fantasztikusan sok mindenre. Egykor egy Bartók-vetélkedő országos esemény lett volna, a közszolgálati televízió fő műsora, ma el volt „dugva” a Bartók rádióba. Nem rosszindulatból, hanem abból a reális műsorszerkesztői meggyőződésből, hogy aki akarja, úgyis megtalálja. Nem kell attól tartani, hogy nagy lesz a tolongás. Pedig nagyszerű versengés volt, lélekvidítóan okos a nyolc csapat, nehezek a kérdések, kedves és megértő a zsűri, profi a műsorvezetés, emellett a magyar zenei élet jelesei vállalták, hogy „eljátsszák” a feladatokat. Normális országban ez lenne a főszám. Leszünk-e még normális ország?
Elmúlt heti írásomban Salamon Pál kapcsán az értelmiség feladatairól és felelősségéről esett szó. A Nyugatot is megjárt író a lét értelmét, az emberi küzdelem lényegét magyarázgatta. E Salamon Pálról kialakult-kialakított képhez tartozik egy kiegészítés. Rusvay Tibort, Salamon Pál 1957 júliusában a Magyarország című lapban megjelent, Magyar hazafi Varsóban című írásában jelentette fel. Ezt követően Rusvay Tibor ellen, az itt leírt hamis állítások alapján is, vizsgálat indult, a bíróság első fokon hazaárulás és kémkedés koholt vádjával halálra ítélte. Két évet töltött börtönben. Szabadulása után homokbányában dolgozott, 1969-től taníthatott Szobon, majd Vácra került, a mezőgazdasági technikum magyartanára lett. Úgy állt „bosszút” rabtartóin, hogy azok gyermekeit tanította a legmagasabb színvonalon. Hét nyelven beszélő, szelíd tudósember volt, jeles nyelvész, hely- és kultúrtörténész. 2000-ben, 74 éves korában halt meg. Salamon Pál, bár a család erre kérte, soha nem kért bocsánatot áldozatától. Ennyit a sokféle Magyarországról.
(Elindultam szép hazámból, Bartók rádió)