Jogkövetés…

Egy nap két cikk jelent meg ugyanabban a témában a Magyar Nemzetben. Mindkettő a margitszigeti uszodával, a júliusi úszó Európa-bajnokság előkészületeivel foglalkozott. Az egyik (Ballai Attila) írása pontos, a másik (Huth Gergelyé) pontatlan. Egy hamis kiinduló tételre épül: „…az eredeti tervben nem fix, hanem mobil lelátók szerepelnek, amelyek miatt nem kellene újabb darabot elpusztítani a margitszigeti közparkból. Ha a beruházó visszatér az eredeti tervhez, akkor minden bizonnyal az engedélyt is megkapja.”
Ebből a kijelentésből vonja le a cikkíró a következtetését: „Az Eb megrendezését tehát nem a jogállamiságért aggódó képviselők veszélyeztetik, hanem azok, akik – a médiavállalkozó szavait kölcsönözve – be vannak oltva jogkövetés ellen.”
Ezzel szemben a tények: a versenymedence Casino felőli oldalán a tervekben mobil lelátó szerepel. Ennek felépítése lenne időszerű. A feltételezett fix betonlelátó építésével már jócskán el is késtek volna, de erről szó sem volt. A bizottság négy tartózkodó tagja a mobil tribün építését akadályozta meg, mondván, hogy az is árt a környezetnek.
Magam mint az úszószövetség elnöke soha nem mondtam, hogy a bizottság tagjai bármivel is be lennének oltva. Annyit mondtam: fűmag kapható. Kijelentettem: ha kötelezik az építtetőt, hogy a tribün lebontása után azonnal állítsa vissza az eredeti környezetet, akkor igazuk van.
Nem ezt mondták. Haragudhattak. Még az sem állítható, hogy ok nélkül. Az egyik éjjel ugyanis nyolc fát kivágtak. A barbárságot sikerült videón rögzíteni. Az eljárás szerintünk is felháborító.
Korábban a MÚSZ 500 fa ültetésére vállalkozott az egykor engedéllyel kivágott fák pótlására. Nyíltan, levélben ajánlottuk fel a természet kárpótlását. Az engedélyezett számban az ültetés megtörtént.
Mi nem éjszaka settenkedtünk.
A bizottsági tagok azonban – joggal – morcosak voltak. Csak éppen a haragjukkal azokat sújtották, akik vétlenek. Zártkörű Európa-bajnokság ugyanis nem rendezhető. Ha nincs tribün, akkor semmi sincs. 50 ország versenyzőit várjuk Budapestre, és 37 tévétársaságot. Azt szeretnénk, ha jó hírünket keltenék a világban. Így nem fog menni.
A szerző a téves kiindulópontból levont következtetések után, nyilván már indulattól vezérelve, tovább megy. Leírja, hogy Gyárfás Tamás (ez én lennék…) az „Eb-ügyben Gyurcsány Ferenc hajdani sportminiszter bizalmasaként előrángatta a margitszigeti helyszínt.”
Ezzel szemben a tények: a Szőnyi úti fedettuszoda-építéssel szemben a lágymányosi egyetem mellett kardoskodtam (ez finom megfogalmazás). Voltak érveim: A diákság megérdemli… Az utóhasznosítás itt biztosított… A környezet lenyűgöző… Az egyetem rektora tárt karokkal várja az úszókat…
A díszteremben összesereglett a sajtó. Gyurcsány Ferenc és Detrekői Ákos, az egykori rektor tervezett ünnepélyes aláírásán megjelent Alessandro Sanza, az Európai Úszószövetség egykori igazgatója. És az egyetem igazgatója is, aki a rektorral szemben közölte, hogy ez így nem lesz jó. Vele senki sosem egyeztetett, márpedig a szabály kimondja, hozzájárulása nélkül itt nem lesz építkezés. Ő pedig nemet mond. A Draskovits-csomag, a gazdasági megszorító intézkedések csak ezután következtek. Az eredetileg megítélt 7,3 milliárd durván az ötödére csökkent. Nemhogy fedettre, még egy önálló nyitott komplexumra sem tellett volna ebből. A meglévő Hajós Alfréd Uszoda bővítése jelentette a menekülő útvonalat, hiszen másutt a fővárosban nincs mihez két medencét építeni.
Huth Gergely további eszmefuttatással vonja le a végkövetkeztetését: „fájó lenne, ha az ostobaság bajnokai ezt a húzásukat is megúsznák.”
Bár a szerző írása elején az úszószövetség elnöki tisztét az egyik pótállásomnak tekintette, leszögezem, hogy nem ragaszkodom hozzá. Sportszeretetből csak annyit akartam, hogy sok-sok magyar siker eredményeként közös örömünk legyen, amikor a szigeti fák fölé felkúszik a magyar zászló. Az uszodáért csak azért harcoltam, harcolok, hogy Székely Éva, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, de ugyanúgy a vízilabdacsillagok, Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Markovits Kálmán, a megboldogult Jeney Pierre utódai felnőjenek. A sportlétesítmények nem a természet ellen, hanem gyermekeink, az emberek egészsége érdekében kellenek. Athénban az olimpia sikere érdekében hegyeket mozdítottak meg, képletesen szólva, az Akropolisz környéke ma mégis zöldell.
Ha tévedtem, ha rosszat tettem: bocsánat.