Körséta

Zűrzavar lévén a magyar belpolitikában, kimentem a sashalmi piacra meg a megmaradt KGST-placcra, később a közelében lévő sörözőbe, hogy tisztábban lássam a pillanatnyi viszonyokat. (Eredetileg krumplit akartam venni, de azt meg elfelejtettem.)
Pék ismerősöm elsőre nem kívánt nyilatkozni, húzta-vonta a mentesítő mondatokat, hogy ő az ilyesmiben nem illetékes, meg hogy kérdezgessem inkább a kerületi önkormányzatot vagy a vonatkozó ombudsmant. Később persze kötélnek állt a srác, kiszaladt a száján néhány őszinte mondat – ide most csak a szelídebbeket írom. Azt mondja a sütőmester, neki fogalma sincs, kik szavaztak bájgúnárékra, nála vevők ma is nemzetiszínű pántlikát kérnek a kétkilóshoz – adna is nekik, csak hát már nincs. Elfogyott…
A sörözőben mindjárt hozzám akarták vágni a mozgatható ülőkéket, amikor előhozakodtam a parlamenti választások végeredményével. Persze, gyorsan tisztáztuk a hovatartozásunkat, meg aztán szerencsémre éppen akkor jött be egy csapat öreg és szomjas ötvenhatos srác (hetven-nyolcvan éves valamennyi, itt, Mátyásföldön élnek mindannyian), s azonnal tisztázták hovatartozásomat a helyi törzsközönséggel.
Bár a választás már lefutott, azért van itt még egy sashalmi piac, meg egy söröző, meg aztán Sopron, Debrecen, Kecskemét, s a jó ég tudja, hány dacos város, kerület, végvár. Előbb-utóbb a helyünkön leszünk.