Lecke a miniszternek az erkölcsi alapról

Honnan veszi az erkölcsi alapot? – kérdezi a belügyminiszter a képviselőtől. Mindegy is, hogy mihez. (Egyébként ahhoz, hogy az új Országgyűlés alakuló ülésén a képviselő a kormányzatnak a választásokkal kapcsolatos botrányos magatartását – teljes joggal – szóvá tette.) A miniszter tehát kérdőre vonta a képviselőt. Tudatlanságból vagy hatalmi gőgből. Bármelyikből fakadóan, a miniszter asszony tanításra szorul.
A lecke, amely a minisztert illeti, a következő. Igyekezzék felfogni és eszerint cselekedni is, hogy az Országgyűlés a képviselő háza, ott ő van otthon, mert ő hozza a törvényt. A miniszter pedig csak azért tartózkodik ebben a fényes épületben, hogy őt a képviselő kérdőre vonhassa és beszámoltathassa. És nem fordítva. A képviselő azt mond, amit akar, a miniszter pedig azt mond – legjobb tudása szerint –, amit tőle a képviselő kérdez. A képviselő a törvény alkotója, a miniszter pedig a törvény szolgája (amint ezt a „minister” szó jelentése is mutatja). És nem fordítva.
A miniszter a jelek szerint a parlamenti demokrácia és a köztársaság elemi ismérveivel nincs tisztában, és szavaival ezt az alkotmányosságot sértette vérig. A hatalmi ágak (a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom) elválasztásának, egymástól való függetlenségének klasszikus tétele, amely Montesquieu nevéhez fűződik, újkori európai polgári jogrendünk alapja. Ezt a magyar iskolákban mindeddig még oktatták. Ha az új kormány oktatáspolitikája ezt nem törli a tananyagból, ennek az átismétlése az ország népének házi feladata kell hogy legyen. De ha nem lenne kötelező, akkor is illenék tudni. Ha már e jogi és filozófiai elvek híján van a miniszter asszony, éppen ő honnan veszi az erkölcsi alapot és bátorságot ahhoz, hogy egy képviselőt kérdőre vonjon? Amúgy megértem a miniszter asszony érdeklődését: olyan politikai alapról, amelyet képvisel, az erkölcsi alapot kutatva jó irányban tapogatózik.
Frenyó Zoltán
filozófus, tanár, Budapest