Még hetvenen innen

Két hete Dohában is alaposan elhajította a diszkoszt Kővágó Zoltán – egészen pontosan 67,46 méterre –, de olimpiai ezüstérmesünk csütörtöki produkciója a franciaországi Salon-de-Provence-ban rendezett atlétikai versenyen még nagyobb „dobás”: a 69,95 méter a világ idei második legjobb eredménye, s egyéni csúcs.
– Amikor elhajította a diszkoszt, rögtön tudta, hogy ez élete dobása? – kérdeztük Kővágó Zoltánt.
– Csak azt, hogy jó dobás, és biztosan hatvanhét méter felett lesz. Azt, hogy mennyivel, nem sejtettem. Egyébként ez volt az utolsó dobásom a verseny során, de gyakran megesik, hogy a hatodik kísérletem sikerül a legjobban. Most ráadásul minden összejött, és a közönség is fantasztikus hangulatot teremtett. A franciák tulajdonképpen egy gála keretében csak két számot rendeztek, férfi és női diszkoszvetést, ezalatt végig dübörgött a diszkózene, a közönség pedig alig pár méterre a versenyzőktől szócsöveken keresztül biztatott mindenkit.
– Mi jutott eszébe, amikor
az eredményjelzőn meglátta a 69,95-öt?
– Az, hogy azt a hiányzó öt centit igazán hozzámérhették volna… Komolyra fordítva: azt, hogy ez már nem rossz! De biztosra veszem, hogy a csúcsformám még odébb van, és bízom benne, hogy augusztusra, a göteborgi Európa-bajnokságra sikerül időzítenem.
– Métereket, centiket, netán helyezéseket is mondana előre?
– A legfontosabbnak azt tartom, hogy stabilan hatvannyolc méter fölött tudjak dobni, és akkor lenne esélyem arra, hogy az olimpiai és világbajnok litván Aleknát is megszorítsam. Amire más szerintem nem lesz képes.
– Az észt Tammertet, aki 70,82-vel vezeti a világranglistát, kihagyta a számításaiból.
– Nem hagytam ki, de ő ezt az eredményt Amerikában egy olyan versenyen érte el, ahol orkán erejű ellenszél fújt, és az repítette ilyen messzire a diszkoszt. Ezt maga Tammert is elismerte. Egyébként Alekna a hét végén ugyancsak Amerikában indul egy versenyen, hogy megjavítsa a 74,08-as világcsúcsot. Tény, hogy aki nagyot akar dobni, annak az Egyesült Államokba kell menni, ott akadnak olyan pályák, ahol az óceán felől érkező szél négy-öt méterrel segít a versenyzőknek.
– Önnek 2004-ben szenzációs éve volt, Athénban olimpiai ezüstérmes lett, ehhez képest a 2005-ös esztendeje rettenetesnek is felfogható. Tavaly csak 66 méterig jutott, a vb-n mindössze tizedik lett. Mi volt a gond?
– A vb-szereplés valóban bánt, de ha a 2004-es évet kivennénk a pályafutásomból, és a 2005-öst a 2003-as után tennénk, nem lenne ilyen éles a kontraszt. Vagyis nem a 2005-ös évem volt nagyon rossz, hanem a 2004-es nagyon jó. S az kétségtelen, hogy ha valaki ezüstérmes lesz, attól a következő évben aranyat várnak. Ha pedig nyer, akkor utána kis túlzással azt kérdezik, hogy miért nem két aranyat hozott. De a kérdésre válaszolva, 2004-ben olyannyira elfáradtam fejben és fizikálisan is, hogy csak hosszabb szünet után tudtam újra elkezdeni a munkát. Most már nem volt ilyen gondom, s ennek eredménye is van.