MI A MAGYAR?

A múlt év folyamán több csillagász azzal az örvendetes hírrel szolgált, hogy a hold oly sebesen közeledik a földhöz, miszerint tíz esztendő leforgása alatt itt lesz.
Ez nagyon furcsa interventio lenne.
Egy ideig megjárná tréfának, amíg naprul napra, éjről éjre nagyobbodni látnók e pompás égitestet, mint egy húszasból tallérrá változó mennyei ezüstpénzt, később azonban mindinkább elsötétülne annak alakja, amint a föld árnyéka vastagabban esnék rá, s látnánk estenkint a pislogó tüzeket, miket a holdbeli pásztorok gyújtanak.
Itt azalatt fenékkel fordul fel minden, mind az öt világrész revoltál, a föld megfordul, úgyhogy Grönland esik az aequator alá, s a szerecsenek jutnak a pólusokhoz, a tengerek elfutnak helyeikről, Izland szárazfölddé válik, s Shakespeare hajósainak módjukban lesz Csehország partjain kikötni.
A hold oly közel leend már, hogy onnan ide s innen oda át lehet lövöldözni, ez eleinte csak tűzokádó hegyek által fog történni: a hold támadó fölléptére megdördülnek a Vezúv, a Hecla, az Etna és a Cotopaxi. De még mindez nem lesz elég, a veszély növekedtével keveseknek találtatván a föld tűzokádó battériái, valamennyi cukorsüveg alakú hegy találtatik, mind tűzokádóvá lészen; valóságos hegynépfölkelés! A Kárpátok, Appenninek, Kordillerák egész sortüzeket adnak, s az újságok referálnak: ez s ez napon hős halállal ennyi meg ennyi hegy esett el, köztük több magas állású, nyugodjanak poraik békével.
Mindig közelebb érkezvén a fenyegető égitest, oly nagy lesz annak vonzereje a földhöz, hogy a könnyebb testek egyenesen fölrepülnek bele, az embernek fogni kell a kalapját, hogy föl ne essék a holdba, s a tízakós hordók felszállnak, mint a luftballon, és az ugorkaszár egyenesen áll a levegőben, mint a mogyorófa pálca, s ha valaki az ablakon ki talál ugrani, a föld vonzereje paralyzálva levén, fönnmarad a levegőben, s csak úgy fog könyörögni az alant járóknak, hogy húzzák le lábainál fogva.
A hold lakóinak hallatlan vakmerőségük ellenben annyira menend, hogy hosszú köteleket eresztgetve le a földre, azon egész regement ismeretlen alakokat bocsátanak alá, csodálatos fegyverzettel, míg mi létrákat támasztva a holdnak iparkodandunk a megtámadást erélyesen visszaverni.
Eközben néhány vakmerő francia vállalkozik léghajóban körülkerülni a holdat, s annak mibenlétét körültekinteni, kik is nemsokára visszatérvén, s nagy csodálatunkra elmondandják, hogy az egész hold létszere merő jég és hó, s a rajta termő állatok és növények mind aszerint vannak alkotva, hogy hóból és jégből éljenek, hóba vetik el a gabonát, s jégből építik a házat. E felfedezés nekünk nagy előnyt ád. Mert akkor két angol készít egy rettenetes nagy gyújtóüveget, s ennek segélyével nekiirányozza a nap sugarait a hold közepének. Nosza, olvadni kezd az nyakra-főre, megijednek a hold fejedelmei és népségei azt látva, hogy mindjárt hold nélkül maradnak a levegőben, melyre aztán parlamenterek váltatnak, s kedvező föltételek mellett a kapituláció ratifikáltatik. A léghajónak szabad lesz a hold kikötőiben megjelenni, ellenben a földi poétáknak megtiltatik a holdhoz elégiákat írni; a holdnak kötelességévé tétetik mindazon városokat kivilágítással tartani, melyekben még lámpások nincsenek föltalálva; ellenben a hold is fölmentetik mindenféle fogyatkozásoktól; magánvállalkozóknak szabadalom adatik villanytelegráfot állítani a két planéta között, s nemsokára olvasható leend a holdgyorskocsi-utazási hirdetmény, melyben tudtára adatik a közönségnek, miszerint bizonyos szekerek a „hotel a la lune”-től naponkint reggeli órákban indulandnak, az istrángok egyenesen a holdhoz levén kötve, e forsponttal minden huszonnégy óra alatt megkerülik a földet; Pestről Kínáig csupán 8 óra 24 perc az út.
Egyszer azonban valami holdbeli kongresszuson megbukik a keringés elve, s a gravitáció elve kerülvén fellyül, a rohanó párt elhatározza, hogy ő bizony leesnék a földre.
(Jókai Mór: A hold és a nap. Országos nagy naptár, 1853)