Napi sajtószemle

Herald Tribune

A nemzetközi lap véleményoldalán William Pfaff azt elemzi, hogy Alekszandr Szolzsenyicin a múlt héten egy interjúban védelmébe vette Oroszország nemzeti függetlenségét és a Putyin-kormány nemzeti politikáját. A hajdani guláglakó, Nobel-díjas író kirohant az Egyesült Államok és a NATO ellen, amiért azok arra törekednek, hogy bekerítsék Oroszországot, és megsemmisítsék függetlenségét. Szerinte – a kilencvenes évek elejének káosza, az oligarchák uralma után – Putyin felelősen cselekszik, amikor Oroszországot megóvja a további hanyatlástól, éppen akkor, amikor „a nyugati demokrácia súlyos krízisben van”. A szerző ezt követően sorra veszi az amerikaiak térnyerését az elmúlt években. Felemlegeti azt is, hogy Dick Cheney alelnök éppen Türkmenisztánban és Kazahsztánban kampányol az oroszoknak kedvezőtlen olajvezetéktervek mellett, valamint Condoleezza Rice külügyminiszter nemrégiben Törökország és Görögország támogatását kérte az Azerbajdzsánt favorizáló, Oroszországot hátrányba hozó vezetékprojekt ügyében, majd levonja a következtetést, hogy érthető Szolzsenyicin aggodalma. „Ahogy azt sokan megfigyelték, még a paranoiásoknak is vannak valódi ellenségeik” – írja Pfaff.


The Straits Time

A szingapúri lap az európaiak számára különös megvilágításba helyezi a Srí Lanka-i konfliktust: azt írja, hogy a kormányzattal szembenálló tamilok nem győzhetők le katonai eszközökkel. Ha ez lehetséges lenne, már megtörtént volna. Ám a Tamil Eelam Tigrisek az ellenőrzésük alatt lévő területeken rendőrséget, bíróságokat tartanak fenn, és még adót is szednek, majdhogynem egy párhuzamos civil adminisztrációról lehet beszélni. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy míg Colombo megőrzi fennhatóságát, számukra autonómiát adnak – ráadásul erről a tűzszünet optimizmussal telt napjaiban még szó is volt.


The Globe And Mail

A torontói lap a Wikipedia on-line lexikonról ír, melyet önkéntesek írnak, a tartalomról és az elvekről konszenzus alapján döntenek. Bár a modell nem tökéletes, sikere megkérdőjelezi azt az alapvetést, miszerint az információnak annak előállítójától kell a passzív fogyasztó felé áramlania. Mindez nagy kihívást jelent a bevett intézmények számára. A médiumoknak meg kell találniuk a módját, hogy utánozzák a Wikipediát, míg a politikai pártoknak fel kell használniuk a hálózatot, hogy bevonják tevékenységükbe az elidegenített társadalmat. Miként a Wikipedia is azt hirdeti, hogy „a felhasználók együttműködése idővel javítja a tartalmat”, a kormányoknak is el kell fogadniuk, hogy az állampolgárok közti együttműködés jobbá teheti a dolgokat.