Negyvenöt éve a világűrben

Alan Shepardot, az amerikai haditengerészet kapitányát 1961. május 5-én bocsátották fel az Egyesült Államok Cape Canaveral-i, 5-ös számú starthelyéről. Az egykori német V–2-esből továbbfejlesztett Redstone rakéta vitte fel a Mercury űrhajót 185 kilométeres magasságba. A hordozórakétáról levált űrkabin ballisztikus pályán haladt, és röpke negyedóra elteltével már vissza is tért a Földre.

Többszöri halasztás után, negyvenöt évvel ezelőtt, 1961. május 5-én – magyar idő szerint – 16 óra 34 perckor végre elindulhatott az első amerikai űrhajós. A start után erős rázkódásokat kellett elviselnie, majd – miként az automata kamera rögzítette – az űrkabin igen gyors forgásba kezdett. A hordozórakétáról való leválás után Shepard nagyjából öt percig élvezhette a teljes súlytalanságot, mielőtt megkezdődött volna a leszállási manőver. A Freedom–7 elnevezésű fülke végül az Atlanti-óceánban landolt. Az űrhajóst a kereső-mentő szolgálat biztonságba helyezte, majd egy Bahama-szigeteki kórházban alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá.
Bár a Mercury Föld körüli pályára juttatásához a Redstone rakéta teljesítménye kevés volt, az Egyesült Államokban nagy volt az öröm: annyi erőfeszítés után végre eljutottak a kozmoszba. Kennedy elnök személyesen tüntette ki Shepardot, a Fehér Házat pedig elárasztották a szerencsekívánatok.
Még Hruscsov szovjet pártfőtitkár is küldött egy táviratot, amelyben – egyebek mellett – a „korlátlan lehetőségek megnyitásáról” és a természetnek a haladás nevében való megismeréséről írt. Alig három hónappal később már egészen másképpen beszélt, amikor reális lehetőségként vázolta fel, hogy az öttonnás Vosztok űrhajók helyett akár nukleáris bombákat is el lehet helyezni a szovjet rakétákon.
Shepard nem sokkal a repülés után – középfültő-gyulladás miatt – kiesett az aktív állományból, és a NASA űrhajóscsoportjának főnöke lett. A holdutazások sikereiből azonban nem kívánt kimaradni: az Apollo–11 történelmi útja után visszatért társai közé, és a tervezett sorrendet felrúgva, az Apollo–14 parancsnokaként eljutott a Holdra. Visszatérése azonban sok űrhajós társának vívta ki jogos ellenszenvét, és többen azonnal el is hagyták a NASA-t. Shepard kitűnően kamatoztatta képességeit, alaposan kihasználta az űrrepülésekkel járó nimbuszt, így ő lett az első űrhajós milliomos. Ellentmondásos személyiségét kitűnően mutatta be Tom Wolfe Az igazak című könyvében (a belőle készült filmet Magyarországon is forgalmazták).
Shepard 1974 júliusában lépett ki a Navy kötelékéből, és egyúttal a NASA-t is elhagyta. Élete hátralévő részében egy építési céghez társult be, természetesen főnökként. 1998. július 21-én – a Holdra szállás napján – hunyt el Kaliforniában, leukémia következtében.