Ötszáz forint

Közjáték zavarta meg a Demszky Gábor és Aba Botond által felavatott… mit is? Azoknak a körúti villamos-megállóknak a felét, amelyeket rohammunkában vertek ripityára, romboltak szét, mert egy Combino nevű hernyóvillamos lesz a legújabb módi, és ugyebár annak a lépcsőjéhez másmilyen járdasziget kellett, mint amilyet naponta koptattunk mi vesztesek. Ahogyan ez a divatos meghatározás a liberális Budapesten azokra, akik nem rendelkeznek négyütemű géperejű járművekkel. A pici közjáték egy hajléktalannak tűnő szakállas férfinak köszönhető, aki a tévékamerák előtt elkottyintotta, hogy minek ez a nagy hűhó és felhajtás, amikor néhány évvel ezelőtt már volt nagy hűhó és felhajtás, amikor az egész körúti villamosvonalat és -pályát átépítették. Emlékszünk rá, öt éve volt, és hónapokig szívtuk a port, szenvedtünk a zajtól és a kosztól, fulladozva a szűk keresztmetszetű, büdös autóbuszokon. A demokrácia és a szólásszabadság gyermeke azonban tovább lamentált: minek kellett akkor tenger pénzt rákölteni a körúti villamospályára, ha most újra tenger pénzeket dobtak ki arra, hogy egy villamoskocsi kedvéért az egészet átalakítsák? Ez már sok volt az ünneplő közönségnek, s a riporter utólagos magyarázata szerint Aba Botond egy ötszázforintossal némította el a nép méltatlankodó gyermekét. Ezek a hajléktalanok túlságosan elszemtelenedtek. Azt hiszik, amiért Demszky városában minden frekventált helyen tanyát verhetnek, széthagyhatják penetránsan büdös nyomaikat, nekik mindent lehet. Méltatlankodni a jóságos főpolgármester úr utolsó tangóinak lépésein? Hogy miért nem a horribilis pénzekért felújított körúti villamospályához választottak hozzáillő villamost, erről sokat és sokfélét beszélnek, elég annyi, hogy ezt a pillanatot találta Demszky Gábor alkalmasnak arra, hogy ötödször is jelöltesse magát a főpolgármesteri posztra. Aszongya, hogy nem ért máshoz, nem akarja abbahagyni, és be akarja fejezni… Kicsiny módosítással, Budapest vőlegénye ehhez sem ért, és nagy örömünkre szolgálna, ha abbahagyná és befejezné azt a szégyenletes züllesztést, aminek tizenhat év alatt ezt a várost kitette. Tudjuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének Budapest az utolsó biztos bástyája, de miért nekünk kell ezt folyamatosan megszívni? Aki nem látja, hogy a főváros a szabad demokrata kötődésű cégek, együttesek, csoportok, személyek kifizető pénztára, fejőstehene, az nem lát semmit. Aki nem látja, hogy a főváros amellett, hogy koszfészek, agresszív bandák portyahelye, lepusztult porták és kihalt főutcák csődtömege, az nem lát semmit. Aki nem látja a röhejes táblaerdőt, amely biztosít minket, miszerint ezt az utcát meg azt az utcát a főváros ebben az évben fel fogja újítani, az nyugodtan törje ki a bokáját a kátyúk lyukaiban. Aki elhiszi, hogy a Déli pályaudvar-projekt már indulásra kész, szálljon fel rá, de közben alaposan vegye szemügyre a szétkoszlott, burkolatvesztett, rogyadozó üvegcsarnokot. A valahai ragyogó üvegdobozt. Ebből a városból 380 ezren távoztak Demszky vircsaftja miatt, és az „isztriai lovag”, aki mellesleg szintén elmenekült a maga vezette városból, újra felajánlkozik további négy évig bitorolni a várost graffitis, plazás haverjaival, szmogos levegőjével, az autósok megrablásával és a soha fel nem épülő metrók meséjével.
Régen el kellett volna már zavarni, csak ahhoz a jobboldalon évek óta ugrásra készen kellene állnia egy felkészült szakembernek. Nem négynek.