Svejk élt, Svejk él, Svejk élni fog?

A XXI. század – a legendák velünk élnek című történelmi dokumentumsorozat ritkaság a kereskedelmi csatornák műsorán. Igaz, gyakran egyenetlen színvonalon, de elérhető műsorsávban többnyire izgalmas témákat vet föl. A szerdán vetített esszészerű dokumentumfilm Hasek Svejkjét ágyazta archív képekkel, történelmi események felidézésével a Monarchia korába, s megmutatta azt is, milyen magyar könyvszakmai háttér tette lehetővé, hogy a Svejk, a derék katona című regény magyarul is megjelenjen. Harmincöt perc és a kissé aránytalan szerkesztés nemigen tette lehetővé, hogy az alkotók kibontsák, mi minden miatt is kellett a Habsburg Birodalomnak széthullania, de talán a szándék sem volt meg igazán. Mert annyival, hogy bizonyos Paul Rosdy, a némafilmek ifjú szerelmese kijelenti, hogy túl soknyelvű volt a birodalom, és miért is kellett volna egyetlen uralkodónak ennyi nép élén állnia, finoman szólva nem vagyunk kisegítve.
Ha a történeti háttér nem is érdekelte az alkotókat, annál több filmbejátszást áldoztak a bölcs-ostoba svejki embertípus bemutatására, aki a jelek szerint ma is él, és formálja világunkat.
Az ötvenes évek magyar Svejkje a sztahanovista volt, aki kétszáz százalékos munkateljesítményét Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára akár meg is tizenkétszerezte. Ekkor indultak útjukra Budapesten a hetvenes trolik, hogy a nagy napnak maradandó, ma is élő emléket állítsanak. A kornak azonban nem volt elég a magyar Svejkek „természetes” balgasága, hasonló gesztusokra kényszerítette alkotó értelmiségét is. Minden ünnepre – november hetedikére, április negyedikére, május elsejére, s a nevezetes születésnapra – meg kell lennie az egyéni vagy közös felajánlásnak. Senki nem maradhatott ki a lelkes, ünnepi igyekezetből. A könyvkiadónál, ahol Réz Ádám akkoriban dolgozott, akadt, aki a jeles napra hetvennel több lektorált oldalt ajánlott fel, mások egész könyvek szerkesztését. Réz Ádám azt találta mondani, ő bizony nem ajánl fel semmit. Aztán persze megijedt tulajdon bátorságától, s mivel úgy gondolta, bizony sok mindennel csehül áll a magyar társadalom, ő megtanul egy év alatt „csehszlovákul”, hiszen annyi remekmű született északi szomszédunk irodalmában, hogy azt ideje lenne átültetni, ahhoz pedig a nyelvet értő szerkesztő szükséges. Április 4-én már nem is kellett felajánlania semmit: mindenki legyintett. – Hagyd, te csehül tanulsz. Egy év alatt Réz Ádám – fia filmbeli szavai szerint – valóban annyit haladt a nyelvtanulásban, hogy megkezdődhetett a cseh irodalmi művek megjelentetése. Köztük volt a Svejk, a derék katona is, egy múlt század elején játszódó regény, amelynek meglehet, új aktualitást adhatnak a közelmúlt szomorú politikai eseményei.