Tisztelt Szerkesztőség!

Kispál Béláné (Jászberény): Magyarországon sajtószabadság van, állapította meg legutóbb egy nemzetközi szervezet, a Freedom House. Pedig dehogy. Nálunk nem volt és nincs sajtó- és szólásszabadság, csak jobboldali kormányok idején. Ma alig akad bátor újságíró, riporter, aki bíráló-kritikus hangot merészelne megütni a jelenlegi kormánnyal szemben. Aki mégis, azt rövid úton elhallgattatják, feljelentik, bíróság elé vitetik, elítéltetik, vagy megszüntetik a műsorát. Ebben a fene nagy szabadságban megengedett Teller Ede nevének felhasználása hamisított levélírásra, csak hogy lejárathassanak vele egy embert és egy pártot. A főszerkesztőt pedig nem kirúgják, hanem diszkréten feljebb buktatják, mint a diktatúrában volt szokás. És ugyanígy akkora a sajtó szabadsága, hogy ellenzéki plakátarcok után nyomozhatnak büntetlenül ahelyett, hogy a kormányt bírálnák. Lukasenkónak lenne még mit tanulnia Magyarországon!

Tóth József (Tapolca): A papok ne politizáljanak! – hallom már megint. Milyen alapon vonják meg a liberálisok és a szocialisták ezt a jogot? A papok semmilyen törvénytelen, erkölcstelen dologra nem biztatják a híveket. Milyen liberális az, aki azért von meg olyan jogot, mely mindenkit megillet, mert valaki a papi hivatást választotta? Ez épphogy antiliberális és kirekesztő hozzáállás. Egy pap miért ne foglalhatna állást olyan párt mellett, mely elkötelezetten a keresztény erkölcsi alapon áll? A kereszténység kezdettől fogva szocialista, emberbarát. Ezt a magukat szocialistának vallók nem sajátíthatják ki, hiszen nem is ők találták ki a szociális gondoskodást. Akkor is tiltanák a papoknak a politizálást, ha történetesen a rájuk való szavazásra buzdítanák a híveket?