Tisztelt Szerkesztőség!

K.-né Kovács Ilona ny. tanítónő (Miskolc): Szerető Szabolcs főszerkesztő-helyettes úr szombati vezércikkében a Fidesz jelenével és jövőjével foglalkozik. Vajon mi történik a zárt ajtók mögött? Egyáltalán képes-e megújulni a párt? Úgy véli, hogy Fidesz a Magyar Nemzettől elég muníciót kapott a lapban megjelenő viták sokaságától. Ma azonban naponta magyarázzák félre a gyűlölt metaforát: Egy a tábor, egy a zászló. De sehogy sem értik, hogy a zászló nem személyt jelent, hanem irányt mutat. A másik fontos probléma: hogy lehet, hogy a baloldal nem is kormányzott, sok hibát vétett, mégis győzött? Ilyen tehetetlen a Fidesz? Nem élt a lehetőséggel? Csak az a szörnyű, hogy ennek a szégyenteljes eseménynek minden káros következményét álszent képpel a Fidesz és Orbán Viktor nyakába akarják varrni. Egyébként mi, a Szövetség tagjai lent is, fent is együtt vagyunk, és nem engedjük el egymás kezét.

Regyep Jánosné nyug. tanár (Vác): Több éve előfizetője, rendszeres olvasója vagyok a Magyar Nemzetnek. Az utóbbi időben az újság szellemében kialakuló változást észlelek. Több olyan írás kerül bele, amelynek inkább más újságban lenne a helye. Orbán Viktor szerepének taglalásával kapcsolatos cikkek némelyikére gondolok. Tölgyessy Péter vitaindító cikkére és az azzal többé-kevésbé egyetértők (pl. Tóth Gy. László stb.) munkáira elsősorban. Természetes, hogy egy kedvezőtlen választási eredmény után keresik az okokat, tévedéseket, de nem természetes számomra, hogy bűnbakot keresnek, és ezt pont Orbán Viktorban vélik megtalálni, aki mindent megtett a polgári oldal győzelméért. Meggyőződésem, hogy Orbán Viktort nem hatalomvágy, hanem az vezérelte, hogy győzelem esetén nagyobb lehetősége lehet a haza javáért tenni. Tanuljanak a baloldaltól, akiknek egyetlen erénye, hogy közös céljuk érdekében mindig hatékonyan együtt tudnak működni.

Farkas László fizikus (Budapest): Teljesen hiábavalónak és haszontalannak tartom a sok megjelent elemzést arról, hogy milyen hibákat követett el a Fidesz a kampány során, miért veszítette el a jobboldal a választásokat. Lehet, hogy voltak kampányhibák, de állíthatjuk-e biztosan azt, hogy a Fidesz alapvetően rossz kampányt folytatott és hibás taktikát választott? Kampány-szakmai hibák bizonyára voltak, itt is, ott is, a baloldalon is legalább annyi, mint a jobboldalon. Utólag mindig könnyű okosnak lenni és egy meg nem nyert választásért a kampányt (is) okolni. De akkor azt is mondhatnánk, hogy az SZDSZ kampánya még hibásabb volt, hiszen csak 6 százalék körüli eredményt értek el, szemben a Fidesz 40 százalékot meghaladó eredményével. Ki tudja, mivel és miként igazolni, hogy egy más kampány jobb eredményre vezetett volna? Nem lehet, hogy az eredmény többé-kevésbé mégiscsak objektív a tekintetben, hogy a leadott voksok nagyjából a pártok tényleges támogatottságát (és az érdektelenek arányát) tükrözik?

Dr. Horváth Ferenc (Hamburg): Én nem tudom, máshol hogy van ez, de ha Hamburgban a helyi közlekedési vállalat olyan vonatszerelvényeket rendelne, amelyekhez a pályát és a megállókat mind át kellene építeni, az a sajtó legjobb hagyománya szerint mindenképp a lapok címoldalán szereplő hírré válna. A felelősöket megneveznék, mi több, megbélyegeznék. Kiváltképp, ha a pályákat és a környező infrastruktúrát mintegy 2-3 éve újították volna fel. Budapesten a nemrég felújított Nagykörút csatatérhez hasonló állapotokat mutat, míg más főutak állapota rosszabb, mint Jereván vagy Kisinyov úthálózatának az állaga. A sajtó mégsem üti le ezt a magas labdát. Vajon miért nem? Talán mégis létezik kézi vezérlés? Ha már tanították nekünk a nyílt társadalom érdemeit, előnyeit, nosza, akkor kérjük ezeket alkalmazni ebben a kérdésben is!

Simon Istvánné (Budapest): Világosan láthatjuk immár, hogy milyen szemérmetlenül verte át a kormánykoalíció – élén a miniszterelnökkel – a választási kampány során a lakosságot. Nemcsak a fél Magyarországnyi Fidesz- és más párti szavazót, de leginkább saját híveit, szavazóit is. Mert hogyan is zajlott a szocialisták kampánya? Rendezvényeiken csupa önbizalom, felhőtlen jókedv, ígérgetés, táncikáló miniszterelnök, nagy bulik – hiszen hadd szórakozzék az ifjúság is. Csupa remek ígéretről szólt a nóta: a javak igazságosabb elosztása, modern, élhetőbb Magyarország megteremtése, és sorolhatnám. Na de aztán, mára mi lett ebből? Adóemelések, bérek befagyasztása, segélyek, pótlékok megvonása, élelmiszer-, gyógyszerdrágulás, 13. havi nyugdíj eltörlése, vizitdíj. Jómagam is nyugdíjas lévén, különösen idősebb rokonaim, barátaim körében tapasztaltam elkeseredettséggel párosult teljes bizonytalanságérzést, amelyet csak fokoznak az újabb és újabb rémhírek. „Minek is szavaztam ezekre?” – hallatszik egyre több szájból. Sokan aggódunk azért, hogy Katus mama hogyan fogja ezután kifizetni megnövekedett gáz- és egyéb számláit.