Többismeretlenes erdélyi elvárások

Románia többségi lakosságához hasonlóan az erdélyi magyarság is várakozással tekint az ország 2007. január elsejére tervezett európai uniós csatlakozása elé. Noha kizárólag a kisebbségi közösségekre lebontva nem készültek felmérések az EU-integrációhoz fűződő elvárásokról, az országos közvélemény-kutatások eredményei valószínűleg nagyban érvényesek a magyarság hangulatára is. A legfrissebb felmérések szerint Románia lakosságának hatvan százaléka reménykedik abban, hogy az ország jövő év januárjától az EU teljes jogú tagjává válik, miközben a megkérdezettek 36 százaléka vélekedik úgy, hogy a csatlakozást követően az ország sorsa jobbra fordul. Különben a legfrissebb Eurobarométer is azt mutatja, hogy az öreg kontinens nemzetei közül a román állampolgárok – a megkérdezettek 64 százaléka – bíznak leginkább az Európai Unióban. Az erdélyi magyarok elsősorban egzisztenciális szempontból fűznek reményeket a csatlakozáshoz, és abban bíznak, hogy a fejlett Nyugat magasabb béreket, korszerű úthálózatot, a szolgáltatások színvonalának emelkedését hozza majd számukra. Önkormányzataik fejlődését remélik az erdélyi magyar polgármesterek is, optimizmusukat ellenben kissé lehűtötte a nemrégiben a Székelyföldön járt Károly brit trónörökös, aki azt tanácsolta a háromszéki elöljáróknak: ne fűzzenek túl sok reményt az EU-hoz, a túlszabályozottság ugyanis sokszor inkább akadályt jelent, mint előnyt. Emellett sokan hisznek abban, hogy az integráció együtt jár kisebbségi jogaik érvényesítésével is. Bukarest helyett majd Brüsszel járul hozzá például a többszintű autonómia megteremtéséhez, az önálló állami magyar egyetem újraindításához vagy ahhoz, hogy a közigazgatásban használhassák az anyanyelvet. Az erdélyi magyar politikai elit természetesen a határok fölötti nemzetegyesítés jelszavával hirdeti az integráció szükségességét, amely mögött az a nem titkolt elvárás fogalmazódik meg, hogy a nagy európai családban való újratalálkozás közelebb hozza egymáshoz a határon túli és az anyaországi magyarokat.