Tony Blair súlyos választási veresége

Az angol helyhatósági választásokon a kormánypárt a vártnál is súlyosabb vereséget szenvedett. Az önkormányzati megmérettetéseken általában rosszul szerepelnek a régóta hatalmon levő kormányok, a választók így büntetik, vagy intik a kormányt, ha elégedetlenek. A szokásos kormánypárti szavazók otthon maradnak, vagy ezúttal „csak azért is” az ellenzékre szavaznak. Ám most túl súlyos a kormánypárti vereség ahhoz, hogy félvállról vehesse a koalíció.

Mint rendesen, a jogosultaknak most is csak körülbelül harmada szavazott, de a leadott szavazatok negyven százaléka a Konzervatív Párt jelöltjeit támogatta, míg a liberális demokratáknak be kellett érniük 22 százalékkal, a kormánypárt 26 százalékkal a harmadik helyre szorult. A Munkáspárt sok helyen elvesztette fennhatóságát a helyi önkormányzat fölött, az eddiginél több az olyan választókerület, ahol egyik pártnak sincs abszolút többsége. Mindent egybevetve a Munkáspárt 281 mandátumot vesztett, a konzervatívok 238 új mandátumot nyertek, és mostantól ők dominálnak az angol önkormányzatok nagy többségében.
*
A választáson több mint négyezer mandátum sorsa dőlt el, valamenynyi Angliában, és jobbára városi körzetekben. Skóciában, Walesben és Észak-Írországban ezúttal nem volt választás. A toryk örömében az az üröm, hogy az ország északi vidékein nem sikerült előretörniük. Az újonnan megrajzolt választási térképen Birminghamtól északra, a nagy északnyugati és északkeleti iparvidékek továbbra is a Munkáspárt vörös színében díszelegnek, míg a dél, beleértve Londont és környékét, szinte egyöntetűen tory-kék.
A liberális demokraták óvatosan csak annyit mondanak az eredményekről, hogy új első emberük, Sir Menzies Campbell vezetése alatt „konszolidálták” a helyzetüket. Ez a fogalmazás ékesszólóan fejezi ki a csalódást. A liberális demokrata jelöltek jól szoktak szerepelni önkormányzati választásokon, és most, amikor előre tudni lehetett, hogy a Munkáspárt sok szavazatot veszít, azt remélték, hogy a kormánypárt népszerűtlenségének ők lesznek az első számú haszonélvezői. Ezt a reményüket meghiúsították a szintén új vezetés alatt sorompóba álló toryk, akiknek fiatal vezetője, David Cameron megelőzi népszerűségében Tony Blair miniszterelnököt és Campbellt.
Két hagyományosan munkáspárti választókerületben az előretörő toryk egálba kerültek a kormánypárttal. Az egyik ilyen mandátum „fej vagy írás” alapon jutott a konzervatív jelöltnek. A másiknak a sorsa azon múlt, hogy a két azonos szavazatszámmal rendelkező jelölt közül melyik húzta ki egy tartóból a hosszabb ceruzát, most a Munkáspártnak kedvezett a szerencse.
A szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt (BNP) megkettőzte mandátumainak számát. Dagenhamben a betöltésre váró tizenhárom mandátum közül tizenegyet a BNP szerzett meg. Sok mandátumot hódítottak el Londonban is. Malmukra hajtotta a vizet a felháborodás, amiért a belügy hanyagsága folytán nyoma veszett számos külföldi bűnözőnek, akiket ki kellett volna toloncolni az országból. Ennek fényében sokan igazoltnak látják a BNP propagandáját, amely szerint a kormány nem tud gátat szabni a tömeges bevándorlásnak.