Végvár

Egyetlen mondat sem jutott a romániai magyarságnak az Európai Bizottság Románia-jelentésében. Pedig ezentúl minden vasárnap egykori iskolájuknál az önálló anyanyelvű oktatásért imádkoznak a tordai magyarok: az önkormányzat hallani sem akar magyar nyelvű tanintézmény indításáról.

Már halálos áldozatot is követelt a magyar iskola ügye Kolozs megyében. A tordai önkormányzat februári ülésén a két magyar képviselő fel akarta vetni a magyar iskola elvi engedélyezésének ügyét, s a tanácskozásra meghívták a történelmi egyházak képviselőit is. A román többségű testület azonban tárgyalni sem akart a kérdésről, elutasították a beadványt annak ellenére, hogy az iskola indításának ügyét a megyei koalíciós szerződés is tartalmazza. A teremből kivonuló magyarokra rátámadt két Nagy-Románia párti képviselő, fenyegetéseket és sértéseket vágva a fejükhöz.
A kialakult magyarellenes hangulat, a gyűlölködés, az elszenvedett megaláztatások annyira megviselték a harmincnégy esztendős Kiss László unitárius lelkészt, hogy otthonában szívrohamot kapott, és a mentő kiérkezése előtt elhunyt.
A botrányos ülést követően a Kolozs megyei prefektúra vizsgálatot indított az ügyben, de az ülésen minősíthetetlenül viselkedő Nagy-Románia Párt helyi tanácsosait máig nem állították fegyelmi bizottság elé.
Múlt vasárnap – magyar nyelvű könyvvel és virággal a kezében – több mint hétszáz ember vonult fel azon a tüntetésen, amelyet részben Kiss László emlékére szerveztek. Dimény József unitárius lelkész szerint a megmozdulás célja az önálló magyar iskola igénylése és a nemzeti gyűlölködés, a szélsőséges politizálás elutasítása. A tömeg az unitárius templom elől indult, majd a polgármesteri hivatal elé vonult, ahol felolvasták nyilatkozatukat. Ebben visszautasították a városban tapasztalható kirekesztő magatartást és gyűlölködést, és emlékeztettek az 1568-as erdélyi országgyűlésre, amelyen a világon először kiáltották ki a lelkiismereti szabadság és a vallási türelem törvényét a város katolikus templomában. Jogos kérésünkről nem mondtunk és nem mondunk le – jelentették ki –, nem fogadjuk el a nyilvánvalóan halogató magatartást és a sorozatos megfélemlítéseket. A többségi nemzet tagjait emlékeztették az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlésre is, amely teljes nemzeti szabadságot ígért az Erdélyben együtt élő népeknek. Szerintük a helyi magyarságot sérti, hogy az önkormányzat még tárgyalni sem hajlandó a képviselőik által benyújtott indítványról, amelyet nyolcszáz helyi lakos írt alá, és elvi beleegyezését sem hajlandó adni az iskolához.
A tüntetők a nyilatkozat átadása után a református templomhoz vonultak, amellyel szemben található a korábbi magyar oktatási intézmény épülete. A Teodor Muresan Általános Iskolában ma háromszor annyi román osztály van, mint magyar, a diákokat a szünetekben megfenyegetik, ha anyanyelvükön beszélnek. Az 1945 után elkobzott épületet a román restitúciós bizottság visszaadta ugyan a református egyháznak, ám a polgármesteri hivatal megfellebbezte a döntést. Ezt utasította el egy hete a román legfelsőbb bíróság, így immár az Ótordai Református Egyházközség számít az ingatlan jogos tulajdonosának. Igaz, a román törvények értelmében még öt évig, szimbolikus bérleti díj fejében, maradhat a román iskola, amennyiben nem sikerül velük megegyezni. „Addig meg jól lelakják az épületünket – fogalmazta meg az egyik szervező –, hiszen az iskola eddig sem fordított túl sokat a javításra, most meg nem is lesz érdekelt ebben.”
A felvonulók román, angol és magyar nyelvű táblákat emeltek a magasba, amelyeken gyűlölködés helyett türelmet, elnyomás helyett békés együttélést, sovinizmus helyett megértést követeltek. Felolvasták az amerikai unitárius egyház szolidaritási levelét is, amelyben a levélírók kifejtik: megrendülten figyelik azon folyamatos küzdelmet és hátrányos megkülönböztetést, amelyet unitárius testvéreik saját jogaik és szabadságuk érvényesítése érdekében elviselnek a kommunizmus bukása óta. „A Kiss László tiszteletessel szemben tanúsított magatartás csupán egyetlen példája mindazoknak a kihívásoknak, amelyekkel a mai Romániában az őshonos magyarság kénytelen szembesülni” – írták.
Nagy Albert református esperes, a helyi Petőfi Társaság elnöke cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint azért akarnak magyar iskolát, hogy ne kelljen románul tanulni. „Azok is megtanulnak románul, akik anyanyelvükön tanulnak – fejtette ki –, mi azt szeretnénk, hogy gyerekeink a szülőföldjükön érvényesülhessenek, de helyettünk és miattunk ne aggódjon senki!”
Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ által az Európai Parlamentbe megfigyelő joggal delegált képviselő lapunk kérdésére elmondta: Brüsszelbe viszi a tordai magyar iskola kérdését, hiszen uniós képviselőtársai konkrét ügyeket kértek annak bizonyítására, hogy Romániában mégsem oldották meg példásan a kisebbségek oktatásának ügyét. „A tüntetésen készült videofelvételből vetítést szervezek Olli Rehn bővítési biztosnak és José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, mert Brüsszelből ők eddig úgy látták, itt minden rendben van, mindenki tanulhat az anyanyelvén” – mondta a politikus.
A város lakosságának kilenc százalékát kitevő magyarok önálló állami iskolát kérnek a csaknem négyszáz magyar anyanyelvű diáknak, hiszen ők is ugyanolyan adófizető állampolgárok, mint a többségi nemzet fiai. Eddig szétszórva tanulhattak a különböző iskolák magyar tagozatain, vagy a többség nyelvén tanító osztályokba kellett beiratkozniuk. A református egyház ingyen adná az épületet a jövendőbeli állami iskolának – az elmúlt évtizedekben meggyöngült történelmi egyházak ugyanis még közösen sem tudnák vállalni egy magánintézmény fenntartását. A tüntetésen részt vevő polgárok úgy vélik: az elmúlt évtizedekben alaposan megcsappant létszámú közösség megmaradására már csak abban az esetben van mód, ha végvárként sikerül létrehozni az önálló magyar iskolát. Céljaik elérése érdekében ezentúl minden vasárnap imádkozni fognak az épület előtt. A tüntetés végén a résztvevők virágokkal borították be a most még román iskola bejáratát.