Vir: dolgoznak a buldózerek

Öt keresetet nyújtottak be tegnap a horvát állam ellen a zárai városi bíróságon a Vir szigetén lebontott, illetve bontás alatt álló nyaralók magyar tulajdonosai. A felperesek azt kérik, hogy a bíróság nyilvánítsa törvénytelenné a horvát környezetvédelmi és építési minisztérium által elrendelt épületrombolást, és tiltsa meg a bontás folytatását – közölte a testület elnöke. Hozzátette: a bíróság foglalkozik a keresetekkel, és a hét vége után meghozza döntését.

Nem kaptak haladékot a horvátországi Vir szigetén azok a magyar ingatlantulajdonosok, akiknek bontásra ítélték a nyaralóját. Azonban a helyi hatóságok tegnap lehetőséget adtak arra, hogy ingóságaikat elszállítsák, illetve hogy a házaikat saját maguk rombolják le – közölte Dunai Péter zágrábi magyar konzul. Hozzátette: a horvátok által eddig kirámolt értékeket egy központi raktárból vehetik majd át a magyarok.
A hírek szerint az építési engedélyek ellenőrzése folytatódik a horvát szigeteken és a part mentén. Így például amerikai tulajdonú, engedély nélkül épült villákra is bontás vár Rab szigetén. A hatósági intézkedések május végéig tartanak, majd ősszel folytatódnak a horvát Adrián.
*
Huszonnyolc kilométerre vagyunk Zadartól, a Vir szigetére vezető hídon két rendőr unatkozik, de nem állítják meg az autókat. Mivel nem tudjuk, hol vannak a bontásra ítélt ingatlanok, találomra kiválasztunk egy utcát, és lemegyünk a partra. Láthatóan itt sem tartották be a hetvenméteres védelmi sávot, a vadonatúj házak tulajdonosainak némelyike még a tengerpartot is lebetonozta. A sziget központjában a turistacentrum nemrég nyithatott. A recepciós rutinosan mutatja meg a térképen, hogy ma hol lesz bontás: a Soldatica és a Velika Slatina utcákban. Megosztja velünk félelmeit is: attól tart, hogy a kényszerbontások elriasztják a szigetről a turistákat, így a kétezer itt élő horvát ebben a szezonban munka és jövedelem nélkül marad.
Megérkezünk a „magyar utcába” – itt szinte minden társasháznak a tulajdonosa honfitársunk. Az egyik rózsaszínűre mázolt nyaralón For sale felirat. A sok rendőr unottan figyeli, ahogy a tulajdonosok bontják a saját házaikat – a parancsnok elégedett lehet a tulajdonosok hozzáállásával, mert a tizenkét órás ultimátumot előbb fél kettőre, aztán délután háromra módosítja. Addig villany is lesz, nyugtatja meg az embereket, akik fúrógéppel és jókora kalapácsokkal próbálják kiszedni műanyag ablakkereteiket a falakból. Kikerülnek a házakból a hűtőszekrények, a tévék, kihozzák a matracokat és az ágyakat, mindenki menti a menthetőt. Nincs létra, így a drága légkondicionáló berendezések és a műholdvevő parabolaantennája egyelőre marad. Egy nő a sírás határán szól rá a fotós kollégára, hogy nem akar szerepelni, elég baja van így is. Igaza van – néhány órán belül több mint tízmillió forintja vész oda, és ez akkor is rosszuleshet, ha jogi értelemben a bontást elrendelőknek van igazuk. Különben ingatlanosok kiszámolták, hogy a szigeten két és fél milliárd forint értékben történt magyar befektetés, és ezek zöme építési engedély nélkül felhúzott épületet jelent. Engedélyt szerezni különben eddig nem volt egyszerű, a tulajdon bejegyzéséhez pedig horvát külügyminisztériumi, esetenként több évig is elhúzódó beleegyezés kellett. A magyar nagykövetség munkatársa, amikor arról érdeklődnék tőle, hány embert is érint a mára tervezett bontás, nyersen azt válaszolja, kérdezzem meg a beruházót, a magyar Vass Holdingot. Sokan a médiát is hibáztatják, azt állítva, hogy ellenük hangolja a magyar közvéleményt – otthon ugyanis inkább irigykedést és kárörömöt, mintsem szolidaritást tapasztaltak.
A parttól számított harmadik házban egy férfi elmondja, hogy az ingatlanja épp a hetvenméteres határvonalon van, ezért ő sem ússza meg, különleges helyzetéből fakadóan egynapos haladékot kapott. Tőle tudom meg, hogy a jellemzően négylakásos épületek összesen hatvanmillió forint körüli értékűek, az övé a 2004-es környezetvédelmi rendelet előtt épült, így jogtalannak tartja a bontást. Benne hétfőn tudatosult, hogy nincs visszaút – korábban mindenki abban bízott, hogy „magyarországi módon” sikerül utólag rendezni a papírokat. Ő különben egy hónapja kapta meg a bontásra szóló határozatot (ebben háromnapos haladékot kaptak), amelyet megfellebbeztek ugyan, de ennek nincs halasztó hatálya. Így ha esetleg igazat adnának is nekik, addigra úgyis lebontják az üdülőt. Néhány házzal fennebb egy középkorú magyar úr figyeli a sürgés-forgást. Ő biztonságban érzi magát, mert az 1983-ban épült házára nemrég kapott egy igazolást a minisztériumból, amely az ügyvédje szerint „felér az építési engedélylyel”. Így van ideje megmutatni, hogy egy valóban a parton álló, félkészen is igen csúnya házat nem bontanak (állítólag horvát a tulajdonosa), odébb pedig egy német házát hagyták békében.
Lassan elmúlik három óra, de a markológépek nem érkeznek. A szomszéd utcában robbantással fenyegetőzik valaki – jön a hír, és odaérve kiderül, hogy egy horvát férfi gázpalackokat vitt a szintén bontásra ítélt lakásába. „Az új lakásom a temetőben lesz” – írta ki egy kartonlapra, és sárga csillagot rakott magára. Visszaindulunk, amikor telefonon sikerül elérni az egyik horvát–magyar ingatlanfejlesztő cég névtelenséget kérő tulajdonosát. Nekik nincs ingatlanuk Vir szigetén. Azt mondja: nemrég a nemzeti hősnek számító teniszező, Goran Ivanisevic társasházát is lebontották, mert nem volt engedélye. Rendezni kell a kaotikus állapotokat – összegez. Horvátország megkezdte a felzárkózást Európához.