Zavaró tényező

A Fidesz és a KDNP egyelőre nem támogatja Gyurcsány reformtörekvéseit – ezt a címet adta tegnap vezető hírének a Népszava. Gál J. Zoltán ügyvezető államtitkár, aki korábban e lap főszerkesztő-helyettese volt, néhány napja világosan elmondta, a miniszterelnök a pártok vezetőivel folytatott tanácskozásán ismerteti majd reformelképzeléseit. Ez idáig nem történt meg, tehát érthetetlen, hogy miről ír a kormányhoz közel álló újság. Jelenleg ugyanis egyszerűen nincs mit támogatni. A találkozók előkészítése persze gőzerővel zajlik, eddig több levélváltás történt az ügyben, tegnap már körvonalazódott a mindenki számára elfogadható megoldás. A dolog most úgy áll, hogy az MDF székházában ma ötpárti eszmecserére kerülhet sor. Gyurcsány Ferenc azonban – legalábbis az eddigi megnyilatkozásai alapján – a konzultációról mellőzné a sajtó munkatársait. Most fél tőlük, mint ördög a tömjénfüsttől. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a máskor szereplési vágytól égő politikus most bezárkózna egy csendes, lefüggönyözött szobába?
A Fidesz bizalmatlansága érthető. Medgyessy Péter – amikor még ő volt a kormányfő, Gyurcsány Ferenc pedig a tanácsadója – négyszemközti megbeszélésre hívta Orbán Viktort, majd amikor a Fidesz elnöke megérkezett, közölte vele: beszélgessenek inkább a sajtó nyilvánossága előtt. A nagy átverés Medgyessynek még így sem jött össze, hiszen kvalitásai miatt helyzeti előnyét képtelen volt kihasználni. A tanulság: ügyelni kell a részletekre.
De térjünk vissza az úgynevezett reformokhoz! A baloldali sajtó közléseit figyelembe véve mit is jelentenek a tervezett változtatások? Ha igazak az értesülések, emelkedhetnek az adók, átalakíthatják a gázár-kompenzációs rendszert, lehet utólagos tandíj, átszerveznék az egészségügyet, fontolgatják a vizitdíj bevezetését, a megyéket régiók váltanák fel, és tömeges elbocsátásokra lehetne számítani a közigazgatásban. Utóbbi kapcsán Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: el kell dönteni, annak a százezer embernek az oldalán állnak-e, akik védik a munkahelyüket, vagy a 9,9 millió oldalán, akik elvárják a szolgáltatásokat. Lárifári! Ez egy felelős politikustól meglehetősen átgondolatlan kijelentés. A százezer ember ugyanis százezer családot jelent, vagyis több mint háromszázezer ember sorsát befolyásolhatja a tervezett megszorító intézkedés. Arról nem is beszélve, hogy ez a százezer ember idáig nem segélyekből tengette az életét. De hát a kormányfő sem tudhat mindent. Nem úgy, mint Kóka János, az SZDSZ nagy reménysége, aki vélhetően egy géniusz. Neve a napokban szóba került a gazdasági, az egészségügyi és a külügyi tárca lehetséges vezetőjeként, de a fiatalember megreformálná már a Magyar Tudományos Akadémiát is, kioktatva persze annak elnökét, Vizi E. Szilvesztert.
Kóka néhány hónapja még közpénzen hirdette, hogy a magyar gazdaság kirobbanó formában van, most pedig a reformoknak címkézett megszorítások egyik élharcosává vált. Nehéz lesz ezt megmagyarázni, és éppen ezért lenne jó Gyurcsány Ferencnek, ha a sajtó kizárásával egyeztetne az ellenzékkel. Ez ugyanis egy olyan színjáték, ahol a közönség kifejezetten zavaró tényező.