A gyulafehérvári ördögűzés

Cserei Mihály (1667–1756) erdélyi történetíró emlékezéseit személyes élmények és anekdotikus történetek teszik izgalmassá. Ezek egyike elmondja, hogyan űztek ördögöt a gyulafehérvári pápista papok.
A szerző Csíkrákoson született és Székelyudvarhelyen tanult. Előbb Teleki Mihály kancellár, később nagybátyja, Apor István kincstárnok munkatársa volt. A kuruc szabadságharc éveiben a Habsburg-hű Cserei Brassóban keresett menedéket. Később mellőztetése miatt visszavonult nagyajtai birtokára, és itt írta meg História című munkáját, amelyben az Erdélyben 1661 és 1711 között történt eseményeket veti papírra.
„Tofeus püspök idejében – kezdi novellisztikus történetét a jó tollú Cserei Mihály – akarának űzni ördögöt egy emberből a fejérvári pápista papok, de rajta veszték. Mert egy román a mezőben lefeküdvén hanyatt, a kígyó bebújt a száján a gyomrába. Felébredvén s érezvén, hogy valami mozogna a hasában, nem tudja, mi lelte, sok ideig, napról napra kezd rosszul lenni, bemegyen Fehérvárra a páterekhez, azok ráfogják: ördög bújt beléje, ők kiűzik, ha pápista leszen. A parasztember könnyen ráígéri magát. Azonban a papok egy házba berekesztik, megkötözik s megtanítják, mit beszéljen, mikor a nyilvánosság elé viszik. Tofeus nagy aemulusuk (gyűlölőjük) lévén, reá üzennek, hogy a jövő vasárnapra menne fel a pápista templomba, s a szeme láttára kiűznék az ördögöt az emberből.”
A protestáns Tofeus püspök érzi, hogy csapdát akarnak neki állítani a katolikusok, és maga is lép, megelőzendő a további eseményeket. „Felmegyen nagy furiával (haraggal) a fejedelemhez a palotába: »Kegyelmes uram – úgymond –, papi hitemre mondom, soha tovább a nagyságod udvarában nem lakom, ha nagyságod meg nem orvosolja: a pápisták ezt és ezt izenték rám, azért nagyságod hozassa el tőlük ezt az embert, ha ugyan ördög van benne, hadd próbáljam meg én, ha ki tudom űzni.« A fejedelem kéreti közben, a páterek nem adják, a maga udvari gyalogait ráküldvén, kihozatja onnan.”
Ekkor az előrelátó püspök „az sok urak és más emberek jelenlétében nagy haraggal megriasztja az embert, ha ugyan ördög van-e benne? Ama nyavalyás ijedtében szólni sem tud, utoljára mond: ő nem tudja, mi van benne, érzi, hogy mozog a hasában. Általélvén mindnyájan, hogy kígyó bújt volna belé, a fejedelem doktorával orvosságot készíttetvén, beadják neki, de szüntelenül strázsáltatják. Kevés idő múlva a nagy kígyót halva két darabban emészti ki, kit az nagy erős orvosság ölt vala meg a gyomrában…”
A diadalmaskodó Tofeus ezután igyekszik sikerét kihasználni, és ősi ellenségeit, a katolikus papokat kellőképpen megleckéztetni. „Reá készülvén vasárnapi prédikációjára, az egész ország vezetői jelen lévén, szörnyű tűzzel prédikált a pápista páterek ellen, szemükre hányván, micsoda utakon-módokon szokták a községet hamis csodatételekkel megcsalni.”
Cserei Mihály buzgó református. Műve megörökít fontos és kevésbé fontos, ám érdekes eseményeket. Jó jellemábrázoló és mesélő kedve kifogyhatatlan. A katolikus papok balul sikerült ördögűzésének története remekül megírt „betétnovella”. Jellemzi Cserei Mihály művét, amelyben hiteles esetek mellett közread színes mendemondákat is. Ez a kígyóhistória is nyilván az utóbbiak közé tartozik.