Az olvasó ír

Én a Vasárnapi Hírek című lapban (szerkeszti Avar János egészen független hírlapíró) az olvasói leveleket kedvelem leginkább. Oldott és elfogulatlan valamennyi, mint maga Avar, és csak úgy zubog rá az emberre a közvélemény hangja. (Azért egyszer megnézném, hogy az ózdi Mérföld Géza, aki végtelenül fel van zaklatva, hogy Orbán Viktor még mindig él, vagy hogy Homogén Jenő Mezőtúrról valóban létezik-e, vagy csak az újságírói lelemény szülöttje. Hajlok az utóbbira.)
Amúgy nem mai találmány a párt „munkáslevelező-tagozata”, már a Rákosi–Kádár-korszakban rengeteg ilyen „szerző” volt ebben a hazában – ennél kevés mocskosabb trükk van a sajtóban.
Olvasói levél. Na ja… Tessék odaírni az írás mögé a szerző igazi nevét, ha van neki, hogy legyen lehetősége az olvasótábornak egyetérteni, netán vitatkozni vele. Abból még építkezhetnénk is. Az, hogy Tóth Géza, Nagykanizsa, az elég gyanús, mert igen sok Tóth Géza van Nagykanizsán, ahogyan süket szöveg is van elég.
Ha mondandóm, véleményem van az olvasók számára, megnevezem magam, nem bújok a sötétségbe, általánosságba, előjövök, és úgy hirdetem az igét. Szerintem meg kellene őrizni a sajtó még meglévő hitelét, bár ilyen esztendők után erre kevés a lehetőség. Őszintén mondom, már el sem olvasom az igazmondó munkáslevelezők gondolatait, csak beleolvasok olykor, hogy kétségbeessek.
Azért nem kéne játszadozni a leírt szavak hitelével – a szerkesztőnek meg az olvasó toleranciájával.
A játéknak meg lassan vége lesz. Game over.