Derült égből

Ha Franz Kafka magyarnak születik, de legalábbis Magyarországon él, több esélye lett volna arra, hogy nagyobb átéléssel és hitelesebben rajzolja meg a hivatalt, mint ahogyan tette. Kár abban reménykedni, hogy valamiféle gyors átváltozás következhet be. Ez ugyanis nem fikció, ez Magyarország ma, ahol a hivatal él és élni fog. Ma APEH-nek hívják.

Azonnali beszedés 14 038 forint, APEH, Dél-budapesti Igazgatóság, végrehajtói letét. Felhasználható összeg: 602700 forint – így néz ki az a bank által küldött sms, amelytől hidegrázást kapnak mindazok, akik a magyar társadalom kezdeményező részéhez tartoznak. Ők azok, akik életre hívták és fenntartják az ország 1 208 780 vállalkozását (2005. december 31-i hivatalos KSH-adat). Ők azok, akik a sült galambbal fordított viszonyban állnak: nem azt várják, hogy a szájukba repüljön. A magyar vállalkozások kilencven százalékát a társas vállalkozások jelentik, több mint 224 ezer korlátolt felelősségű társaság (kft.) és 221 ezer betéti társaság (bt.) formájában. Ezek a vállalkozások jelentik a Nagy Magyar Fejőstehenet. De ebben az esetben az államháztartást életben tartó nedű az adókból befolyt pénz, amelyet az adóhatóság többek között úgynevezett APEH-inkasszó formájában szed be. Ez a végrehajtásból származó APEH-bevételek 40–45 százalékát teszi ki, és havonta átlagosan tízmilliárd adóforintot jelent. Igaz, többnyire havi 60–70 milliárdot remél az adóhatóság az inkasszóktól, de ennek általában csak a hatoda folyik be.
A kisvállalkozók, kényszervállalkozók többsége nem adószakértő. A szellemi tevékenységből hasznot remélő vállalkozók nagy része még kevésbé. Érthető tehát, hogy különösen az első APEH-inkasszó érkezésekor nagy a tanácstalanság. Mivel az adóhatóságnak nincsen előzetes bejelentési kötelezettsége az azonnali beszedési megbízásról (prompt inkasszó), csak az érthetetlen sms-ből értesülünk arról, hogy valami történt a vállalati számlánkkal: hirtelen több százezer lett az egyenleg mínuszban.
Érdekes ebben a tekintetben a bankok kommunikációja is. Az ügyfél érdeklődésére, hogy „valami inkasszó” érkezett, megnyugtató választ adnak: az inkasszó érvényességének (15 munkanapos) időtartama alatt igyekezzen elkerülni, hogy pénz érkezzen a számlájára. Meglepő, hogy ugyanezt ajánlja az APEH-végrehajtó is (persze nem hivatalosan!), akihez különben úgy juthatunk el, hogy a cégszékhely szerinti illetékes területi APEH-igazgatósághoz fordulunk. A végrehajtás alatt álló (értsd: adótartozás miatt inkasszóval terhelt) cégek kerületenként tartoznak egy-egy végrehajtóhoz, akiket viszont csak a korán kelők érnek el a hivatalban, mert 9.30 után többnyire „terepen” dolgoznak. Reggel 8-kor kell próbálkozni, ugyanis azoknál a vállalkozásoknál, ahol az azonnali beszedési megbízás nem hozott eredményt, más formáját választják az adóbehajtásnak a végrehajtók – de ez már másik történet…
Ha már inkasszó formájában érkezett a meglepetés, nem kell kétségbe esni. Igaz ugyan, hogy kevesen zengnek örömódát az APEH-ről, de alkalmazottaik esetében is igaz (még ha közhely is!), hogy emberek. Inkasszó ide vagy oda, részletfizetést lehet kérni, ha az adófolyószámla szerinti hátraléknak legalább a harmadát sikerül kifizetni. Ennek egyik közkedvelt formája, hogy a vállalkozás ügyvezetője személyesen megegyezik a végrehajtóval, és készpénzben – elismervény ellenében – befizeti a követelés harmadát. Aztán születik egy írásbeli beadvány a részletfizetésről, amelyet többnyire el is fogad az adóhatóság, amennyiben első alkalommal vetettek ki inkasszót a cégre. Ha nem, gondban vagyunk, mert a hivatal jóindulata is véges.
Apropó jóindulat. Az elkövetkező években ne számítsunk túlzott jóindulatra. Adóelkerülés-ellenes programot hirdetett a kormány, visszaállítják a régi adónyomozói hivatalt, csak éppen a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) és nem az APEH égisze alatt. Fokozni kívánják a vagyonvizsgálatokat, az eddigi évi alig 600 ellenőrzést tízezerre növelik, és megkezdődik a hajtóvadászat a vállalkozások házipénztárában lévő pénzek után, sőt ezt meg is akarják adóztatni.
Hogy az adóelkerülés-ellenes program érintené az APEH-inkasszókat, a hivatal felszámolási és végrehajtási főosztályának vezetője, Várszeghi György határozottan cáfolja. Állítása szerint a május közepén, végén kivetett inkasszók viszonylag magasabb száma csak az éppen aktuális bevallások határidejével magyarázható. Nincsen szó tömeges inkasszókról, évek óta gyakorlat, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a bevallás nem párosul befizetéssel, kezdeményezik az inkasszót. Ebben nincs kivétel kis- és nagyvállalatok között – mondta lapunknak az osztályvezető. Az viszont igaz, hogy más végrehajtási módszerekkel szemben előnyben részesítik az azonnali beszedési megbízásokat, de nem kívánják szigorítani ezt a beszedési gyakorlatot – fűzte hozzá Várszeghi.
Bár az adóhatóság kedveli az azonnali inkasszót, az érintett adózók annál kevésbé. Jogosan éri kritika a hatóságot azért, amiért úgy kezdeményez végrehajtási eljárást, hogy előtte nem szólítja fel az adóst. Az APEH-nek jogszabályi felhatalmazása van a fizetési felszólítás kikerülésére. Az adózás rendjéről szóló törvény csak feltételes módban említi a fizetési felhívás intézményét. A fizetési felszólítás alkalmazása nem feltétele a végrehajtási eljárás megindításának, az adóhatóság dönti el, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem. Többnyire nem él, pontosabban az írásbeli értesítés postázása és az inkasszó kezdeményezése jó esetben ugyanarra a napra esik. Míg az azonnali beszedési megbízás a bank felé on-line történik (legtöbb két nap az átfutási idő!), addig az írásbeli értesítés napokig bolyong a posta útvesztőjében. Ezért történhet meg, hogy mindig derült égből villámcsapásként érkezik a vállalati folyószámlára kivetett inkasszó.
Takács Albert, az ombudsman általános helyettese 2005 januárjában állást foglalt arra vonatkozóan, hogy alkotmányos jogokat sérthet az APEH azonnali beszedési gyakorlata. Az adóhatóság ugyanis, ha például nem tud pénzt beszedni a vállalkozás számlájáról, akkor inkasszót vethet ki a cégfelelős személyes számlájára is, amely egyébként közös is lehet. Azaz olyanoktól is pénzt szed be a hatóság, akiknek nincs közük a vállalat adótartozásához. Az APEH banktitokra hivatkozva állítja, hogy nincsen tudomása arról, hogy a számlákon milyen rendeltetésű pénzek találhatók, ezzel szemben a bankszövetség állítja, a bankok kötelesek információval szolgálni az adóhatóságnak, ha erre kérés érkezik. Csakhogy ilyen jellegű kérés nem szokott érkezni az azonnali beszedési megbízások kiadása előtt.
Nem meglepő tehát, hogy az APEH nem tartozik a magas tetszési indexű állami hivatalok közé. Igaz, történnek kísérletek arra, hogy a kafkai hivatal megmutassa emberi arcát is. Nemrég ezzel próbálkozott egy internetes portál szolgáltatói rovata, többek között azt állítva, hogy az APEH figyel azért ügyfelei érdekeire is. Egyetlen olvasói reakció érkezett erre, amely egy négylábú igásállat nemzőszervének megnevezésével juttatta kifejezésre nem éppen elismerő véleményét az adóhatóságról – tárgyesetben.

Sz. Sz. László