Elvesztett PR-csata Irakban

Bár Irak 2003-as megszállása óta címlapon szerepelnek az ott zajló események, világszerte vita dúl arról, hogy pontosan mi történik az arab országban. Míg a vezető amerikai médiumokat külföldről sok vád érte, hogy hazájuk műveleteit túlzottan pozitív színben tüntetik fel, az Irakban szolgáló amerikai haderő tagjainak éppenséggel az a véleménye, hogy a javarészt liberális és baloldali sajtó csak a negatívumokról számol be, míg eredményeikről egyáltalán nem.

A hét végén újabb, a megszállókra nézve súlyos következményekkel járó hírek jelentek meg a hírcsatornákon. A Pentagon beismerte, hogy 2003–2004 között viszszaéléseket követtek el Irakban foglyul ejtett személyekkel szemben: vallatási módszerül alvásmegvonást alkalmaztak, míg egyeseket több hétig kenyéren és vízen tartottak magánzárkában. Hasonlóan súlyos hírként érhette az amerikai vezetőket, hogy a Juszufiában egy ellenőrző pont elleni rajtaütés során fegyveresek elrabolták az amerikai haderő két tagját.
A hasonló hírek mindennapi tálalásáról is szó volt nemrégiben egy amerikai bázison megtartott konferencián, amelyen a résztvevők – szinte kizárólag Irakból visszatért veterán parancsnokok – fejtették ki véleményüket a hadműveletekről nyugállományú tiszteknek és tábornokoknak. Az eseménynek a 7. gyalogoshadosztály Colorado Springstől nem messze fekvő támaszpontja, Fort Carson adott otthont, ahol 26 ezer katona állomásozik. A bázis nemcsak azért fontos a haderő számára, mert itt kísérletezik ki az új moduláris dandár koncepcióját, hanem mert az ide tartozó állomány fordult meg a legnagyobb arányban Afganisztánban és Irakban – következésképpen itt a legnagyobb az elesettek száma is.
A konferencián részt vevő, a harctérről nemrégiben visszatért tisztek az őket érintő közvetlen problémákról számoltak be, és benyomásaikat ismertették a hallgatóság kérdéseire válaszolva. A parancsnokok szerint míg csapataik egyértelműen nyerésre állnak a felkelők elleni harcban, addig vesztésre állnak a „közönségkapcsolatok” (PR) terén, mind a hadszíntéren, mind odahaza az Egyesült Államokban. Sok vezető médium írta át a katonákkal tartó tudósítóik anyagát – állították – arra hivatkozva, hogy az túl „hősies” képet fest róluk, míg más szerkesztőségek nem támogatják a katonákkal tartó (úgynevezett „beágyazott”) tudósító intézményét, mert ez tapasztalataik szerint túlzottan lojálissá teszi az újságírókat a katonák és céljaik irányában.
A katonai helyzetről szólva az előadók egyetértettek abban, hogy csökkentett létszámmal legalább tíz évig Irakban kell maradniuk az amerikai erőknek, ám addig is több arabul beszélő és a lakossággal szót értő szakemberre van szükség.