Gyurcsány Ferenc 1956-ról

Wittner Mária és Mécs Imre egyaránt a magyar forradalom politikai örökségének egy-egy hordozója – állapította meg Gyurcsány Ferenc ügyvezető és kijelölt miniszterelnök abban az egységteremtőnek szánt köszöntőjében, amelyet Nagy Imre mártír miniszterelnök születésének 110. évfordulója alkalmából mondott a Magyar Tudományos Akadémia székházában tegnap tartott emlékülésen. A rendezvényt a Nagy Imre Alapítvány, a Nagy Imre Társaság és az MTA közösen szervezte; a két fővédnök közül csak Vizi E. Szilveszter volt jelen, Nagy Erzsébet, Nagy Imre lánya gyengélkedett. Amikor Gyurcsány „színes, nagy népi megmozdulásnak” nevezte az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, az érintett idős meghívottak közül többen egymásra néztek, és megütközve, idegenkedve ismételgették a szóösszetételt. A kormányfő beszédében megállapította: annak idején „a szabadság, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és önfeláldozás dolgában a plurális forradalmi demokratikus erők osztoztak”, ez szerinte irányadó kell hogy legyen a mai magyar társadalom számára is. Nagy Imrét úgy jellemezte, mint aki „az utolsó pillanatig baloldali és demokratizáló kommunista volt”.