Isten hozta, Mister!

Néhány fertály óráig dagadhatott honfi keblünk amiatt, hogy a világbirodalom elnöke, George W. Bush az 1956-os forradalom 50. évfordulóján megtisztelte kicsiny hazánkat. Akár büszkék is lehetnénk a világsajtó érdeklődését kiváltó vizitre, ha fel tudnánk mutatni valamit az elmúlt tizenhat év többpárti demokráciájának, a piacgazdaság komoly áldozatokkal járó kialakításának eredményeiből. De – elrejtve a családi szennyest a külvilág elől – bárhogyan is szépítenénk gazdasági eredményeinket, már senki nem hinne nekünk.
Nap mint nap azzal kell szembesülnünk, hogy akármekkora biztos többséggel szavazta is meg a nép a hatalmat a jelenlegi kormánykoalíciónak, ez nem elég ahhoz, hogy a bizalomért cserébe bizalmat és őszinteséget kapjunk az ország állapotáról.
Csak egy kiragadott példa: a napokban Gyurcsány Ferenc a Corvinus Egyetem hallgatóinak nemzeti valutánk értékállóságáról azt állította, az infláció a 4-5 százalékos sávban lesz 5-6 évig, majd fokozatosan visszacsökken 3 százalék alá. Ez azt jelenti, hogy 2014 előtt nem számolhatunk az euró bevezetésével.
Magyarán oda a 2010-es beígért dátum, a kormány a hiány lefaragása érdekében nem fogja nélkülözni a forint elértéktelenítésének eszközét sem. Ehhez csupán egy együttműködő jegybankra lesz szükség, és jöhet a Bokros-recept, a forint leértékelésével.
Ha a kormányfő helyzetértékelése legalább a bejelentés napján kiállná az igazság próbáját, fel is lélegezhetnénk, de sajnos ma ott tartunk, hogy már azt sem hihetjük el neki, amit kérdez. Hiszen láttuk, hogy változott szinte naponta a költségvetés bruttó nemzeti termékhez (GDP) viszonyított hiányáról mondottak. A választási kampányban ugyanúgy rejtegették a hiányadatokat, mint ahogy a pártállamban titkolták az eladósodottságunk mértékét.
Egészen májusig azt hangoztatták: idén tartható lesz a 4,7 százalékos hiánycél és megszorításokra semmi szükség. És június
8-án Gyurcsány a parlamentben kibökte: 8 százalékos hiánnyal zárjuk az évet. Három nappal később pénzügyminisztere, Veres János pontosított: a nyugdíjkorrekcióval együtt inkább 9,4 százalék lesz a hiány, e héten kedden Katona Tamás államtitkár pedig már 9,5 százalékról beszélt. A magyar pénzügyi kormányzat szerint ez jövőre 6,1-re mérséklődik. De ki hisz még nekik?
Figyelemre méltó, hogy a Financial Times úgy tudja, az IMF már június 6-án megmondta a tutit a magyar pénzügyeseknek. Eszerint az idén inkább 10 százalékos lesz a hiány, sőt az autópálya-építések helyes elszámolásával 11, jövőre pedig 7,5-nél jobb hiányadatról ne is álmodjunk.
Csak halkan jegyzem meg, ha adósságcsapdába kerül a hazánk, abban bizony komoly felelőssége van, a hiányadatokat oly pontosan becslő IMF anyacégének, a Világbanknak is, amelynek fő tulajdonosa a Bush elnök vezette Amerikai Egyesült Államok. A Világbank öntötte ellenőrizetlenül a dollármilliárdokat a 80-as években a pártállami diktatúrának, mint tudjuk, ennél a folyamatnál bábáskodott szakértőként a D–209-es kódszámú szt-tiszt, későbbi magyar miniszterelnök.
No persze, így még mindig elviselhetőbb volt az Egyesült Államok befolyása alá kerülnünk, mint ha bombáztak volna bennünket, ha az USA geostratégiai érdekei úgy kívánják. De Carter elnök legalább visszaadta nekünk a Szent Koronát, még ha a dicső napon Apró Antal képviselte is az országot. Az, hogy ma az unokája a miniszterelnökné és ő kísérgethette a first ladyt, nem kizárt, hogy előre elrendelt következménye annak, amit erről a lángoktól ölelt kis országról valakik valahol eldöntöttek a fejünk felett.
Isten hozta, Mister! Még ha ötven éve jobban is örültünk volna önöknek. De azért most is lebilincselő érzés volt az ön elsuhanó páncélozott autóját látni. Persze erről az érzésről a guantánamóiaknak elsőbbségi joguk van beszélni.