IV. Károly uralkodása és a Habsburg-ház

Forgó Irén IV. Károly Florentin gyémántjai című olvasói levelében feltett kérdéseivel egyetértek. Gondolom, másokat is érdekel, hogy kérdéseire legalább részben saját ismereteim alapján választ adok. Kivétel a Florentin gyémántok holléte, melynek ténye számomra egyébként is közömbös.
Ami IV. Károly boldoggá avatása körülményeit, indokát illeti, az már annak idején számomra is – az idevonatkozó hírközlések alapján – több tekintetben érthetetlen volt. Vettem a fáradságot, és elolvastam a História című folyóirat – emlékezetem szerint majd egy évvel ezelőtt megjelent – példányát, amely tartalmilag teljes egészében IV. Károly személyéhez kapcsolódott. Történelmileg nem sok újat mondott. A balul sikerült – netán egy naiv ember csapdába eséséről szóló békekezdeményezés a híres-hírhedt, úgynevezett pármai levél útján, vagy netán a korabeli magyar újságtudósítások egy vesztes háború előtt álló, éhségben élő Magyarországon megrendezett, pompázatos királykoronázási ünnepségekről stb. Elolvastam – amit egyébként is rendszeresen olvasok – az Új Ember című folyóiratban a Károly királyról szóló visszaemlékezéseket. Levélben kértem tájékoztatást az arra illetékes egyházi szervtől a boldoggá avatás tényének esetleges magyar vonatkozásáról. Forgó Irénnek és ezúton mindazoknak, akiket a téma még ma is érdekel: a boldoggá avatást egy portugáliai imaközösség kezdeményezte, s az eljárás ugyancsak portugáliai püspök áldásával vette kezdetét. Boldoggá avatásának indokai között szerepelt, hogy buzgó katolikus volt, jó családapa, és betegségének nehéz éveit Madiera szigetén keresztényi türelemmel viselte. (Feltehetően további indokok is voltak, legalábbis remélem.) Legjobb tudomásom szerint a Habsburg-család IV. Károlyt tekintheti a tagjai között elsőként boldoggá avatottnak. Mi, magyarok viszont változatlanul tisztelhetjük Árpád-házi Boldog Margitot és a többi magyar boldoggá, szentté avatottakat.
Ami a Habsburg-kutatóintézetet illeti, a baloldali szellemiségű Gerő András igazgatóságával: nos, idézem a római császárnak tulajdonított mondást: Pecunia non olet – a pénznek nincs szaga.
Dr. Károly István
nyugdíjas, Szentendre