Lilák

Ez a hétvége a futballé. Vagy az Újpest, vagy a Debrecen lesz a bajnok, a Vasas és a Pápa meg csomagolhat, nekik már game over, a játéknak vége. Ezenközben a magyar labdarúgás úgy rossz (majdnem mást mondtam), ahogyan van. Nem lévén más, itt ülünk a haverokkal a képernyő előtt, és nézzük a szerencsétlen teremtéseket, amint éppen kirúgják a gyeptéglát a labda alól, az meg ott marad…
Hús-vér ember mindenesetre most nem azzal foglalkozik, hogy felállt-e az új Gyurcsány-kormány, és hogy tényleg Szekeres (Vidám) Imre lesz a honvédelmi miniszter. Ezek szerint ő ehhez is ért (csak be ne pereljen). Itt most az a lényeg, hogy az Újpest vagy a Debrecen. Meg hogy Kádár csapatának, a Vasasnak annyi. (A pápai gyerek garnitúrája is távozik.)
Ha már itt vagyok a cikkben, elárulom, bolondul újpesti vagyok, szegény fatertól örököltem a szenvedélyt, Tamás fiam is viola (a nagyobbik fradista, a bitang). Persze a cívisvárost is szeretem, de hát ilyenkor dönteni kell… Újpest!
Játszadozni is kell egy kicsit. Nyakunkra ül ez a mocskos napi politika, az ember már öklendezik, ha a híreket hallgatja, nézi: robbantás, földrengés, bankrablás, erőszakos közösülés, pedofília… Akkor inkább már az Újpest vagy a Debrecen.
Legyen a futballé ez a hétvége! Az előző a gyermekeké volt, aztán meg minden többi a politikáé, ezé a szánalmas vergődésé, hazardírozásé, amiről már írni is utálok, mert csupa szenny és dagonya az egész, jellemes, tiszta embert alig találsz benne.
Hajrá, lilák!