Más hullámhossz

Gyurcsány Ferenc rossz úton jár, ami nem meglepetés. A tét azonban most óriási. Már nem a Nomentana– Fittelina–Altus Bermuda-háromszögében eltüntetett adóforintokról van szó, még csak nem is a kormányhivatalok értékes ingatlanainak dobra veréséről. A játék a mi bőrünkre megy.
Ma már a legszervilisebb szocialista is pontosan látja, hogy a kormány megszorító elképzeléseinek eredményeként a Magyarországon élő családok évtizedekre el fognak lehetetlenülni. A miniszterelnöknek az elmúlt hetekben ezzel kapcsolatban tett, cinikus magyarázatai pedig azt egyértelműsítették, hogy ez őt egyáltalán nem érdekli. Csupán a nemzetközi pénzpiac elvárásainak akar megfelelni, amely képletben a magyar adófizetők a megtömött libák szerepére vannak kárhoztatva. Nem véletlen a tegnapelőtti energiaár-emelésről szóló hivatalos bejelentések időzítése sem. A kormányfő és vezérkara a Nyugat-Európában tett hódoló körútjához e szükséges kellékkel demonstrált a külföldi elemzők és pénzügyi központok előtt. Azt demonstrálta, hogy a kormány a kiigazítási/reform programjának végrehajtásában tökéletesen eltökélt. Az sem véletlen, hogy az itthon ismertetettekhez képest sötétebb képet festett a várható gazdasági növekedésről, hiszen a befektetők olyan intézkedéseket várnak, amelyek keményen visszafogják azt. A miniszterelnökről pedig tudható, hogy a cél érdekében nem áll távol tőle a füllentés.
Gyurcsány Ferenc szűk látókörű és hiú politikus hírében áll, ami épp azért különösen veszélyes, mert a parlamentáris demokráciát megszégyenítve soha nem látott mértékű hatalmi koncentrációt hozott létre. A döntések kizárólag az ő kezébe kerültek, a diktatúra ezen előszobájában tehát nem mindegy, milyen tanácsokat adnak neki, illetve hogy kiét veszi figyelembe. Például az IMF-ét, amelyről köztudott, hogy a restrikciós eljárásai eddig sehol sem hoztak egyensúlyt. Az IMF egyik vezető szakértője tíz pontban összegzi javaslatát, amelynek betartása szerinte elkerülhetetlenül szükséges Európa reformlépéseihez. Csak néhányat ezek közül: „Vannak rossz idők és jó idők a reformokra. Válassz alkalmas időpontot a bevezetésre! – Jó, ha a célokat előre meghirdetjük, hadd szokják az emberek. – Fontos a lépéssorrend, hogy megnyerjük a támogatást a reformokhoz. – Kis lépésekkel kell kezdeni. – El lehet bújni a nemzetközi szervezetek elvárásai mögé. – Ha tenni kell valamit, tegyük minél előbb, mert csak nőni fog az ellenállás!”
Az ajánlások magukért beszélnek, ebben az országban nincs olyan józan ember, akinek e határtalan cinizmus hallatán ne szorulna ökölbe a keze. Pedig az IMF szakértője nincs egyedül. A Szabad Nép egykori gazdasági újságírója, ma pedig Amerikában élő Kornai János közgazdász például ehhez hasonló megfontolásokat próbál lenyomni egykori lapja jelenlegi olvasóinak torkán: „A társadalom szövetébe mélyen behatoló nagy átalakulások véghezvitelére nem alkalmas eszköz a gőzhenger, legalábbis demokráciában nem. Ha Kínában az országot uraló kommunista vezető csoport elhatározza, hogy reformálni kell – a szó szoros értelmében tűzön-vízen át végrehajtja. Demokráciában ez sokkal nehezebb. Lassítják a folyamatot a jogállam előírásai és kötöttségei. Nehezíti az erős akaratú reformerek dolgát a szólásszabadság, a sajtószabadság és a szervezkedési szabadság, amely lehetővé teszi a hangos tiltakozást. Ha a reform ellenállásba ütközik, az nemcsak lassíthatja, hanem le is blokkolhatja a változtatásokat.” És hogy kit is szolgál Gyurcsány a reformmal, arra is választ ad Kornai: a piacok reakciója „néhány száz vagy ezer pénzügyi szakértő (…) folyamatosan hozott döntéseit jelenti”. Arról pedig, hogy kiket hagy figyelmen kívül, így ír: „Más hullámhosszon érkeznek a jelzések a magyar állampolgárok millióitól.”
A gőzhenger elindult, Gyurcsány nyilván számított arra, hogy a balliberális médiumok vele szemben feladták a szólás- és sajtószabadság adta lehetőségeiket. A társadalom tiltakozó mechanizmusait látva azonban gyorsan kell cselekednie. Nincs sok ideje hátra.