MI A MAGYAR?

Egy másik magyar aviatikus Seress Imre, a Pesti Hírlap érdemes dolgozótársa, nekünk régi, kedves kollégánk, aki vagy tíz év óta foglalkozik az aviatika kérdéseivel, annak szentelvén értékes idejét. Csak aki maga is újságíró, és ismeri ennek a mi idegölő mesterségünknek sokféle belső baját, az tudja igazán méltányolni, érdeme szerint, mekkora önfeláldozás és önzetlenség kell hozzá, hogy újságíró azzal a szívóssággal adja magát oda egyetlen – és meddőnek látszó – stúdiumnak, mint azt Seress Imre tette. […]
Egyébként pedig Seress Imre legközelebb már mint gyakorlati aviatikus is bemutatkozik azon az új magyar repülőgépen, amelyet egy másik magyar aviatikussal, Svachulay Sándorral együtt szerkesztett és amely gép mostanában a Royal szálloda nagytermében volt kiállítva. Seress Szolnok vagy Cegléd táján, ahol kétszáz–háromszáz hold szabad terület állhat a rendelkezésére, fogja kipróbálni a gépet, és érthetően lázas kíváncsisággal várjuk mindnyájan azt az ünnepélyes percet, amikor az első magyar aviatikus gép felszáll a levegőbe, és szétterpesztett szárnyakkal, mint egy új turulmadár repül el fölöttünk, hirdetvén, hogy mégiscsak volt ebben a szegény országban egy-két ember, aki támogatás nélkül, tisztán a maga erejéből és szinte tragikus elhagyatottságban dolgozott, megmentvén bennünket attól a szégyentől, hogy Európa közepén van egy húszmilliós lakosságú ország-sziget, amelynek népe nem érti meg korának szavát, sem pedig azokat a kötelességeket, amelyekkel korának tartozik.
Illő ezek után, hogy a legújabb magyar aviatikussal, Svachulay Sándorral is foglalkozzunk. Svachulay, ki foglalkozására nézve lakatosmester, tíz év óta dolgozik repülőgépén, mígnem most annyira elkészült vele, hogy bemutathatja. A gépéről és terveiről maga Svachulay így nyilatkozott előttünk, amikor meglátogattuk:
– Mondhatnám, hogy mióta élek, azóta foglalkoztat a repülőgép problémája. A gyerekálmoktól eltekintve azonban tizenkét év óta dolgozom az eszmén. Tizenegy évvel ezelőtt pedig már készen állott a kísérleti gép, sűrített levegővel hajtott kis motorral. Ezt a gépet a műhelyben kipróbáltam. Bevált. És a mostani kész gépem, megfelelő nagyságban, pontos mása a régi mintának. Csaknem egészen magamra hagyatva, egy évtized küzdelmei után sikerült elkészítenem. Az én aeroplánom aránylag kicsiny, egyfedelű gép. Öszszes szárnyfelülete körülbelül tizenhárom négyszögméter. Középen van két csavarkereke. Ezeknek szerkezete az ismert típusokétól egészen eltér. A propellerek tengelye ugyanis mozgatható, vízszintes és függélyes irányba lehet beállítani. A felszállásnál a függélyes tengelyű csavarkerék óriási jelentőségű, az előrehaladásnál viszont vízszintes tengely kell. A gép váza: acélcső. A szárnyak vászonnal vannak bevonva, és acélvázas vászon maga a csavarszárny is. Tizenkét lóerős Anzani-motor fogja hajtani ezeket a szárnyakat. A gép stabilitását biztosítja az, hogy a kormányos jó mélyen a szárnyak alatt szinte függ. Felszállása rövid nekiszaladás után történik. A sikerben teljesen bízom. Semmit fel nem használtam addig a gépen, míg gyakorlatilag ki nem próbáltam. Nem bíztam sem a rajztáblában, sem a számokban. Most egy héten át bárki megnézheti a gépet. Azt hiszem, érdekelni fogja a közönséget a magyar repülőgép. Azután elvonulunk egy szabad helyre, eldugott vidékre, ahol kíváncsi tömeg nem háborgat bennünket. Ott végezzük el a repülési kísérletünket.
Svachulay gépe monoplán, és noha a Blériot, Latham és Wrighték gépének mintájára készült, azoktól mégis lényegesen eltér és nagyon is megfontolandó előnyökkel kecsegtet, így először is a gép súlya mindössze 75 kg, a motoré 24 kg, és ha a gépben ülő ember testsúlyát 50–60 kilóra tesszük, az összes súly, indulásra készen, 150–160 kg. Ezzel szemben Blérioté 350, Wrighté 450, Lathamé 550, Fahrmané pedig 770 kg. A gépen négy felület van párosával, összesen 14-15 négyzetméter nagyságban. Az egyes szárnyak röptávolsága 7 méter, szélessége pedig 0,80-1 méter. Blériot gépénél 16, Lathamnál 30, Wrightnél pedig 40 négyzetméter.
(Tábori Kornél: A levegő hősei, 1909)