Nagykoalíció Kijevben?

Julija Timosenko miniszterelnöki ambíciói koalíciós közelségbe hozták a két egykori ellenfelet, a Viktor Juscsenkót támogató Mi Ukrajnánkat és a Viktor Janukovics vezette Régiók Pártját. Úgy tűnik, a „narancsos koalíció” személyes ellentéteken megbukott, mielőtt megalakult volna, s Timosenko blokkja az új helyzetben inkább az ellenzéki szerepet választja.

Két és fél hónapi alkudozás után a Viktor Juscsenko mögött álló Mi Ukrajnánk eredménytelennek nevezte a „narancsos” erők tárgyalásait és Régiók Pártjával kiegészülő négypárti koalíció létrehozására tett javaslatot. A párt vezetői semmilyen koncepcionális különbséget nem látnak e négy erő között, s egyeztetést kezdett egykori legnagyobb ellenfelével, a választásokon legtöbb szavazatot szerzett, ám önmaga kormányt alakítani nem tudó „régiósokkal”. Viktor Janukovics az első megbeszélések után késznek mutatkozott a koalícióra, s a kiszivárgott értesülések szerint már meg is egyeztek, hogy ő kapná a parlamenti elnöki posztot, míg Jurij Jehanurov maradna a miniszterelnök. Julija Timosenko, akinek kormányfői ambícióit nem tudta elfogadni a Mi Ukrajnánk befolyásos csoportja, elutasította a négypárti nagykoalíció ötletét, míg a házelnöki poszthoz ragaszkodásukkal a „narancsos” koalíciót formálisan felrobbantó szocialisták egyelőre nem foglaltak állást. Juscsenkóék és Janukovicsék öszszefogása egyébként 265 vokssal biztosabb többséget alkotna, mint 242 helyével a „narancsos” koalíció lett volna.
Mint a jelenlegi helyzetet lapunknak értékelve Mikola Sulga, a kijevi szociológiai intézet igazgatóhelyettese fogalmazott, a pártok lényegében ott tartanak, mint két és fél hónapja. Minden kezdődik elölről, s csupán a kommunistákat zárják ki most a leendő partnerek közül. A politológus szerint a korábbiakhoz képest nagy változás, hogy immár nyíltan folyik az egyezkedés a Régiók Pártjának kormányzati szerepéről. Erre most esély is van, hiszen a pozícióit és a hasznát szem előtt tartó tőke elsősorban az ország stabilitásában érdekelt, s ezt a célt így érheti el leggyorsabban. Mint megjegyezte, a nagy frakciók mögött komoly üzleti csoportok állnak, s ezek egyengetik a nagykoalíció előtt a terepet. Megkönnyíti a széles összefogást, leegyszerűsíti a helyzetet az is, hogy Ukrajnában még kialakulatlanok a pártok, s lényegében egyiknek sincs kialakult ideológiája, szilárd politikai pozíciója. Ez nem is alakulhatott ki markánsan, hiszen a Juscsenkót támogató, nagyjából jobboldaliként leírható tömb például egyesíti az eltérő érdekeket megjelenítő nacionalistákat és a vállalkozók pártját egyaránt. Ugyanígy ideológiailag kissé zavaros a most szociáldemokrata irányt hirdető Julija Timosenko Tömb. A Régiók Pártját is elsősorban az üzleti érdekek tartják össze, s legmarkánsabb e sorba nem igazán illő követelésük az orosz nyelv hivatalossá tétele. Sulga egyébként úgy véli, hogy új választásokra akkor sem nagyon kerül sor, ha a megadott határidőre, június 25-ig nem sikerülne tető alá hozni a koalíciót.
A politológus valamifajta nagykoalíció megalakulását valószínűsíti, egyértelműnek csupán azt nevezve, hogy Julija Timosenko miniszterelnöki esélyei immár a minimálisra csökkentek.