Olajár-alakulás: hogyan tovább?

Bár hosszabb ideje tartó lassú csökkenés után tegnap reggel újra emelkedésnek indult az olaj ára, az elemzők közül egyre többen érzik úgy, hogy középtávon inkább az árak további csökkenésére, mint emelkedésére kell számítanunk. Az óvatos derűlátás mögött három okot kell keresnünk. Az első az, hogy a nagyon magas árak nyomán beinduló olajipari beruházások hatására lassan elkezdett bővülni az olaj- és a finomított olajtermékek kínálati oldala, s azokon a helyeken, ahol nem kell tartani háborús konfliktustól, a beruházások száma és mérete továbbra is folyamatosan növekszik. A második ok az lehet, hogy a magas árak miatt megkezdődött a klasszikus közgazdaságtanból jól ismert keresleti alkalmazkodás, vagyis a drágaság miatt a fogyasztók egyre inkább spórolnak az energiahordozókon. A harmadik, szintén az árcsökkenés irányába mutató ok az, hogy az ipar azon ágazataiban, ahol részben behelyettesíthető az olaj – ilyen például a petrolkémia –, a gyártók sikeresen álltak át más anyagok felhasználására.
Reális esély nyílik arra, hogy középtávon lefelé mozduljon el az olaj ára, de az iparágat terhelő konfliktusok és veszélyek még mindig túl nagyok ahhoz, hogy biztosra vegyük az olaj olcsóbbodását. Ami jelenleg ebből a szempontból talán a legkevésbé érdekes, az furcsa módon a Kőolaj-exportáló Országok Szövetségének magatartása. A kartell változatlanul hagyta kitermelési kvótáját, s ezzel pont úgy döntött, ahogy azt a piac elvárta. Igaz, más lehetősége nem is nagyon volt. Többletkitermelésre ugyanis egyelőre képtelen, a napi piacra dobott mennyiség visszafogásában pedig nem érdekelt. Utóbbival ugyan rövid távon biztosan feltornázhatta volna az árakat, hosszú távon azonban – legalábbis az elemzők szerint – magát hozta volna kellemetlen helyzetbe.