Olvasóinktól

Pataki Józsefné (Nyíregyháza): Miniszterelnök úr! Kérem, hagyja abba a könyörgést, amelyet hozzánk, választópolgárokhoz intéz napok óta, kérve a megértésünket, az asszisztálásunkat a gyalázatos, népnyúzó intézkedéseihez! Nem az ön stílusa ez, amit most elővett a ládafiából, ha az volna, akkor levelem okafogyott lenne. Az „osztogatásokból” nem részesültünk, így az adósságkezelésében se számítson ránk. Oldják meg nélkülünk a problémát, amit önök hoztak az országra! Javaslom, hogy a külföldön „parkoló” több mint ezermilliárd forintot tegyék vissza az államkasszába, és máris meg van oldva a költségvetés problémája. Így az ártatlan, vétlen állampolgárokkal nem fizettetné meg még egyszer azt, amit ők már valamikor becsülettel befizettek az államkasszába! Miniszterelnök úr, lássa be, az ország vezetése meghaladja a képességeit, és ismerje be az ország népe előtt, hogy tévedett, amikor úgy gondolta, az ország irányítása, a nép szolgálata egyet jelent egy gazdasági társaság menedzselésével!

Kocsisné Tarnócay Györgyi (Keszthely): Mindig örömmel olvasom Seszták Ágnes írásait. Már másodszor hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen megalázóan bánnak a médiában a jobboldali politikusokkal. A nézőkben (legalábbis úgy érzem) kialakul egy olyan érzés, hogy a felsőbbrendű riporter leckézteti az előtte álló, nála kevésbé felkészült szereplőt. Seszták Ágnes jogosan teszi fel a kérdést: miért vállalkoznak egyáltalán ezekre a szereplésekre? Beszéljék meg egymás között a problémáikat, így nem lenne módjuk a hibákat úgy beállítani, hogy az ellenzék nyakába varrják. Tudok pár politikusról, aki a Magyar Nemzetnek nem hajlandó nyilatkozni. Ők tudják, miért! Mi miért nem utasíthatjuk vissza köszönettel a meghívásokat?