Örökségek

K ö n y v e s h á z

Nemcsak a bejárat fölötti két kvarcos angyal vigyáz a herendi porcelánmanufaktúrára, de őrangyalok regimentje is óvja több mint százhetvenöt év óta. Egyiküket, aki a III. évezred kezdetén szegődött a világhírű kézművesüzem védelmére, Vathy Zsuzsának hívják. A szépíróként is elismert szerző akkor fogott hozzá az anyaggyűjtéshez, amikor a korábban elképesztően sikeres cég súlyos válságáról tudósítottak a napilapok. Mire a tényfeltáró riportkötet megjelent, csendesedtek a viharok Herenden. Aki pedig a Herend, az más című könyvet, a Kortárs kiadványát figyelmesen végigolvassa, talán azt is tudni fogja, miként kerülhető el, hogy a forgószelek ismét pusztítsanak. Ez az egyik hozadéka Vathy Zsuzsa három éven át kitartóan folytatott munkájának. Fontos ez is, és nem csupán az „ipari falunak” titulált Herend lakói, de egész Magyarország számára is. A nagy múltú manufaktúra termékét magyar produktumként tartják számon mindenütt, ahová csak eljut glóbuszunkon. De miután a szinte összeszámlálhatatlanul sok riportot készítő szerző annak is utánajárt, méghozzá igen tüzetesen, hogy miként alakítható át egy szocialista nagyüzem munkavállalói résztulajdonosi szervezetté (a herendi porcelángyár dolgozói egy napon arra ébredtek – írja Vathy Zsuzsa –, hogy megvették a gyár háromnegyed részét), még ennél is jelentősebb a kis kötet mondandója. Kiszemelgethető belőle, hogy a hazai gazdaság átalakítása során milyen privatizációs lehetőségekkel kellett volna (lehetne még most is?) élni, hogy a szép hagyományokra visszatekintő magyar ipar ne válhasson ragadozók prédájává.
A herendi porcelánmanufaktúra pár lelkes és lelkiismeretes, a nyugati gazdasági életet is alaposan ismerő alkalmazottjának és hűséges munkásainak köszönhetően megmenekült a rablóprivatizációtól (pedig többen fenték rá a fogukat) és a profilmódosítástól. A menekülési útvonalat az amerikai és angliai példák nyomán és a parlament törvényalkotói közreműködésével megalkotott Munkavállalói résztulajdonosi program kövezte ki előtte. Ami a program életbelépése után következett (azaz miután az üzem 75 százaléka a munkavállalók, 25 százaléka pedig az ÁPV Rt. tulajdonába került), szinte a csodával volt határos. Lényegesen javult a termékek minősége, a világhírnévhez méltó környezetet építettek maguk köré a herendiek, árbevételük pedig nyolc esztendő alatt ötszörösére emelkedett. A bajok csak akkor jelentkeztek, amikor – 2001. szeptember 11. után – kedvezőtlenek lettek a világpiaci adottságok, és Herenden is, mint mindenütt, drámaian csökkent az árbevétel. Nyereség híján a munkavállaló-gyártulajdonosok úgy érezték, a részvényeik csak bosszúságot okoznak nekik. Sokan és sokféleképpen fogalmazták meg Vathy Zsuzsa kérdéseire adott válaszaikban azt az abszurd helyzetet, amikor a tulajdonosi érdek szembekerül a munkavállalói érdekkel – a kompromisszumkészség leghalványabb szándéka nélkül. Az igazság kihámozását a sokféle véleményből olvasóira bízza a könyv szerzője. Nincsen nehéz dolga az embernek. A napnál világosabb a közgazdaságtanban járatlanok számára is, hogy a szocializmus szellemi, lelki öröksége ront el mindent Herenden is, akárcsak egyebütt az országban. Hogy a demokratikus hagyományokkal, élettapasztalatokkal nem rendelkező emberek mind a mai napig nem fogták fel, mi a tulajdon és mit jelent a piacgazdaság… Hogy érzelmeik alapján döntenek el létfontosságú kérdéseket, hogy egy jól előadott beszéd többet nyom a latban, mint sokévnyi tisztességes munka vagy bármilyen észérv. Hogy nincs közösen elfogadott jövőképük, és sokan még mindig nem ébredtek rá, hogy csakis önmagukra számíthatnak… Aki idáig eljut a legújabb Herend-könyv lapozgatása közben, rádöbben, hogy Vathy Zsuzsa értékes tényfeltáró összeállításának van egy nagy „hibája”: a címe. Hiszen éppen azt olvashatja ki e könyvből, aki még nem felejtette el az önálló gondolkodás „tudományát”, hogy Herend nem más, hanem – mutatis mutandis – olyan, mint az ország maga. Tulajdonosainak felkészületlensége miatt, mai megroppant állapotában, könnyen áldozatául eshet a rablótőkének.
(Vathy Zsuzsa: Herend, az más. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 1800 forint)