Például a csehek

Csehországban a jobboldali Polgári Demokrata Párt (ODS) megnyerte a választásokat, s bár a parlamenti erőviszonyok jelen állás szerint a patthelyzet irányába mutatnak, alig kétséges, hogy az ODS elnöke kap kormányfői megbízást. Érdemes e megméretést magyar „szemüveggel” is megvizsgálni. Ehhez persze első lépésben az alapinformáció megszerzése szükséges, márpedig ha valaki a Magyar Távirati Iroda tudósítására szorítkozott június harmadikán, akkor a hír címében csupán arról értesülhetett, hogy ellenzéki párt győzött Csehországban. Az ODS politikai irányvonala csak valahol a második bekezdésben derül ki, s meglepetésként a tudósító a jobboldali liberális jelzőt alkalmazza, holott ilyen minősítéssel a cseh sajtó igen ritkán emlegeti Mirek Topolánek pártját, amely egyébként régi tagja a jobboldali, konzervatív formációkat tömörítő Európai Néppártnak (EPP). Euroszkepticizmusa miatt az elemzők inkább az EPP radikális pártjai közé sorolják az ODS-t, ehhez képest a liberális kitétel igencsak merész kísérlet a megtévesztésre.

Szóval, magyar szemüvegen keresztül vizsgálgatva a cseh választásokat, érdemes figyelni arra, hogy Jirí Paroubek miniszterelnök az urnák zárása után néhány órával sajtótájékoztatón jelentette be: a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt megvizsgálja, jogi úton megkérdőjelezheti-e a hét végi képviselőházi választás eredményét. A kormányfő szerint a Polgári Demokratikus Párt törvényt sértett, amikor a választás előtt négy nappal – amikor már nem volt lehetőség a reagálásra – bizonyítékok nélkül az alvilággal való együttműködéssel vádolt meg szociáldemokrata politikusokat. A baloldali Paroubek érzelmektől fűtött nyilatkozatában a voksolást az 1948. évi csehszlovákiai kommunista puccshoz hasonlította. Csehországban, de máshol sem – említsük itt például a szavazatok részbeni újraszámlálásáig is eljutott Olaszországot vagy az Egyesült Államokat – dől össze a világ, ha egy politikus felveti az esetleges választási viszszásságokat. S ha már itt tartunk, Václav Klaus cseh államfő példátlannak és elfogadhatatlannak minősítette Jirí Paroubeknek a megméretés tisztaságát kétségbe vonó nyilatkozatát. A köztársasági elnök nem először foglalt egyértelműen állást az egyik párt mellett. Klaus a választási kampányban több alkalommal is nyíltan szurkolt egykori pártjának, az ODS-nek. Emlékeztetőül: a cseh alkotmány a magyarnál semmivel sem ad szélesebb jogosítványokat az államfőnek. A jobboldal győzelme érdekében Václav Klaus fontosnak tartotta a polgári demokraták melletti síkraszállást, s lám, a végeredmény őt igazolta. Ha egy pillantást vetünk a cseh jobboldalra, akkor ott találjuk az ODS oldalán a kereszténydemokratákat, akik ezúttal hét százalék fölött teljesítettek, de idesorolható az utóbbi időszakban folyamatosan erősödő – és Václav Havel volt elnök támogatását is élvező – Zöldek Pártja is. Azaz tagolt és ideológiailag széles szavazóbázist megszólítani tudó táborról van szó. Mindehhez tartozik a többnyire külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező, mégis politikailag kiegyenlített sajtó, amely a pártok, politikusok tetteinek függvényében emel fel vagy sújt le, nem pedig szolgalelkű öncenzúrával igyekszik magyarázni a megmagyarázhatatlant.

Csehországban nincs vita hazafias kérdésekben. Magyarországról nézve ez olykor bántó, hisz Eduard Benes történelmi szerepéről sem vitatkoznak. Elismert államférfi, és kész. Ettől még német és magyar egyaránt Prágában szeret a leginkább sörözni.