Rakétát tesztelne a phenjani rezsim?

A hónap közepe óta számos sajtóértesülés röppent fel arról, hogy Észak-Korea újabb kísérletre készül legújabb, nagy hatótávolságú nukleáris fejrészt hordozni képes rakétájával.

Kaotikus kép tárul a civil megfigyelő elé az észak-koreai rakétaprogram állását illetően: míg a titokzatos phenjani rezsim csak minimális információt (vagy dezinformációt) hoz nyilvánosságra rakétáiról, addig a nyugati források sem tűnnek megbízhatónak. Az utóbbi hetekben egybehangzó állítások szerint a Taepodong–2 típusú rakéta lövészetének előkészületei zajlanak, ám az olyan mérvadó források, mint a globalsecurity.org biztonságpolitikai honlap szakértői sem állítják teljes bizonyossággal, hogy jól ismerik ennek a rakétának a paramétereit. Meglehetősen eltérő adatok állnak rendelkezésre például arról, hogy két- vagy háromfokozatú hordozórakétáról van szó, de azt sem tudják pontosan, hogy milyen hosszúak és milyen átmérőjűek a fokozatok, márpedig így nem lehet pontosan megbecsülni a járműben lévő hajtóanyag mennyiségét, azaz következtetést levonni annak hatótávolságával kapcsolatban. Egyesek szerint egy ilyen eszköz csak Alaszkát érhetné el, míg mások szerint akár az Egyesült Államok keleti partvidékét is.
Bármi is legyen az igazság, 1998 augusztusában az úgynevezett Taepodong–1 rakéta – amit Észak-Korea űrkutatási hordozórakétának nyilvánított – átrepült Japán felett, nagy riadalmat váltva ki a szigetországban. Aszo Taro japán külügyminiszter tegnap kijelentette, hogy hazája támadásnak tekintene egy területére akárcsak véletlenül leeső észak-koreai rakétát, és azonnal az ENSZ BT-hez fordulna.
A globasecurity.org szakértői mindenesetre idén májusi műholdképek alapján megvizsgálták az Észak-Korea északkeleti partján lévő Muszudan-ri rakétakísérleti komplexumot, ahol szokatlanul magas gépjárműforgalmat észleltek, ám nem találtak megdönthetetlen bizonyítékot egy rakétaindítás előkészületeire. Elemzésükben ugyan elismerik, hogy a telep egyes létesítményei (rakéta-összeszerelő üzem, indítótorony, próbapad) alkalmasak a feladatra, ám azt is leszögezik, hogy a komplexum infrastruktúrája hiányos, s ez rendkívül megnehezítheti a fejlesztők dolgát.