Sorozatban kilenc gól

Férfi vízilabda-válogatottunk a Világkupa második napján is hű maradt az első forgatókönyvhöz: két negyeden át az ellenfelet is engedte pólózni, majd erre ráunva a folytatásban már egymaga játszott, nem is akárhogyan. Ennek eredménye a görögök 6-5-ös vezetése utáni 14-7-es magyar győzelem és az egyre biztosabbnak tűnő csoportelsőség.

A B csoportban tegnap a horvátok 7-4-es vezetés után még kapaszkodtak is a 8-8-as döntetlenért a spanyolok ellen, a szerbek (és a leszakadófélben lévő montenegróiak) pedig 13-7-re elagyabugyálták a felismerhetetlenségig gyenge oroszokat. Így ma délszláv rangadó dönt az elsőségről, míg a második helyezett, reményeink és a papírforma alapján szombaton a magyar válogatottal találkozhat az elődöntőben.
Ennyire persze még nem feltétlenül kellene előre gondolkodni, de ezúttal megbocsátható, ha nem vesszük annyira komolyan a „mindig csak a következő mérkőzés számít” alapelvet. A Világkupa ugyanis mintha átmenet lenne egy véresen komoly verseny és egy felkészülési torna között, ez mind a medence, mind a lelátó hangulatán érződik. Bár a tribünt tegnap tagadhatatlanul megpezsdítette az a két- tucatnyi görög szurkoló, amelynek az első félidőben minden oka meg volt a harsányságra, a másodikban pedig az apátiát súroló hallgatásra. Az első negyedet ugyanis úgy mentették a mieink 4-4-re, hogy Kiss Gergely hat tized másodperccel a duda előtt egyenlített, sőt, még 6-5-re is a vetélytárs vezetett. Csakhogy a görögök, éppen úgy, mint az olaszok, mintha „kétnegyedes” garnitúrával érkeztek volna, mindössze tizenhat percen át tartott az ellenállásuk. Igaz, onnantól Kásásék nem osztottak lapot nekik, így ezen a szinten már-már egyedi fordulat következett be: kilenc hazai gólra egyetlen válasz sem érkezett. Biros például parányi túlzással a labdarúgásban megszokott távolságból lőtte ki a sarkot, majd nem sokkal közelebbről ejtett is egy becsületsértéssel felérőt. Mondhatnánk, hogy ezzel párhuzamosan együttesünk védekezése is összeállt – a 14-7-es végeredmény is ezt jelzi –, ám olykor már védekezni sem kellett, mert ahogy a görögök olasz szövetségi kapitánya, Alessandro Campagna elismerte: a saját maguk által diktált tempótól és a magyarok megtapasztalt erejétől összeomlottak fiai. Kemény Dénes ezt úgy fogalmazta meg: „Ha egy-két góllal elhúzunk, az ellenfél felismeri, hogy Budapesten esélye sincs, ezért könnyebben adja meg magát. Kérdés, meddig lesz ez így.”
Ma a románok ellen még minden bizonnyal. Aztán már csak szombaton és vasárnap kellene valami hasonlónak történnie.
Eredmények. A csoport: Magyarország–Görögország 14-7, Olaszország–Románia 7-5. B csoport: Horvátország–Spanyolország 8-8, Szerbia-Montenegró–Oroszország 13-7.