Szaftos ügy

Egy ötletes miskolci ember egy ideje a városhoz közeli tóba engedi a szennyet a derítőjéből. Jó ötlet. Ennek eredményeként a júniusi esőzésekkor csaknem háromezer ember betegedett meg a városban, merthogy a trutymó a nagy esőzések révén Miskolc ivóvízhálózatába került. Mint a Magyar Nemzet munkatársa a helyszínen kiderítette, a tizenöt part menti ingatlannak van szennyvíztározó emésztőgödre, de ez a leleményes ember úgy döntött, hogy ő közvetlenül a tóba engedi a szennyvizet, ez neki egyszerűbb, plusz így meg lehet spórolni a szippantós kocsit. Ráadásul a szóban forgó előember maga dicsekedett el a magánvezeték kiépítésével, sőt ezt javasolta környezetének is. Legutóbbi adatok szerint 2872 a megbetegedett emberek száma, a helyi kórházakban már szinte a folyosón fekszenek a fertőzöttek. Tegnapelőtt például huszonnégy óra alatt több mint háromszáz új beteget szállítottak a kórházakba, szerencsétlen mentőknek lógott a nyelvük. Nem lennék meglepve, ha a miskolci lakosság kemény magja úgy pofozná föl ezt a találékony embert, hogy az belezuhanna a maga rötyijébe.
Ilyen világot élünk, kedveseim. Fütyülni a másikra, tojni a törvényekre, akinek meg ez nem tetszik, tehet egy szívességet. Működő kapitalizmusban élünk. Humanizmus, reneszánsz, tolerancia? Mindjárt kacagni kezdek. Kíváncsi leszek, hogy a független magyar bíróság miképpen ítélkezik majd, megrovásban részesíti-e a trutymós embert, vagy példaértékűen ülepen billenti. Gátlástalan világban élünk, a derítős ember nem egyedi, csapatostul jönnek a mocskok, valószínűleg a fényre. És ez sajnos az ország fényképe. Ilyenek vagyunk.
Tényleg ilyenek vagyunk? Ezt ki kéne deríteni – de nem a derítőben.