Több őrült naplója

– Személy?
Tárgy?
Fogalom?
– Is.
– Az illető személy lehet tárgy?
– Kérdés...
– Kérdés.
– Is.
– Halmazállapotát tekintve szabad szemmel egy szobában elfér?
– Is.
– Is vagy elfér?
– Elfér.
– Itt jelenleg egy van belőle?
– Kettő. Illetve nincs. Nem.
– Nekem is lehetne?
– Igen
– Neki is?
–Igen.
– Többnek egy is lehet? Úgy értem: ugyanaz?
– Lehet.
– Elvont fogalom?
– Igen.
– Akkor megvan: őszinteség.
– Nem.
– Bűntudat?
– Nem. Ez már két találgatás.

KÉRDEZ(Z) s FELELEK
(A tetteimért?)
– Ezt a bizonyos cselekvést én követtem el?
Nekem is érdekem, hogy ne tudódjon ki?
Ha kitudódik, büntetés jár érte?
Megérdemelném, hogy megbüntessenek?
Jogi határeset, de akinek van lelkiismerete annak magában megszólal? Ha nem tudódik ki, elkövetem mégegyszer?
(Csak tudnám, mire gondoltok...)
(Szerencsére ti sem tudjátok, én mire gondolok).
– Másnak is eszébe juthat? Úgy értem, emberen kívül más élőlény is elkövetheti? Megnyugodtam, hogy áttevődött a kérdés az egyediről az általánosabbra? Így kezd fölszívódni az egyén lelkiismerete a kollektív felelőtlenségben?
Túlbonyolítható? Leegyszerűsíthető? Félreérthető? Kifordítható? Agyonhallgatható? Tenni kellene valamit ellene? Csak k ö z ö s e n lehetne?
(Persze, nem tudjuk, mire gondolunk...)

ÚJAT KEZDJÜNK, VAGY JÁTSSZUNK TOVÁBB?
– A fogalmakkal? Az értékekkel? Egyik ember a másikkal?
– Ne rontsuk el a játékot, tovább kérdezek.
„A báránybunda árnyakat tűlevelű fák fércelik”? „Mintha pásztortűz ég”? Csélcsap ellenében fecskendez? Öreg csősznek ványadt a venyigéje?
Kérdezz s felelek.
De csak értelmes kérdésre lehet értelmes választ kapni.”
– Miért vagyunk szemben kedvesek egymással, a hátunk mögött pedig ellenségesek? Azonos mentalitású emberek miért küzdenek egymás ellen? Miért hagyják, hogy kihasználják őket a náluk sokkal gyengébb képességüek? Hogyan nem veszik ezt észre az értelmesek?
Miért nevetséges, ha valaki hisz valamiben?
Miért büszke valaki arra, hogy semmiben sem hisz?
Miért bátor a buta ember? Miért gátlásos az értelmes?
Miért akarják elismertetni magukat értelmes emberek, náluk sokkal kisebb képességűekkel?

– KOMOLYABB EMBEREK IS ÉRTHETIK EZT
A JÁTÉKOT?
– Nem.
– Azért mert olyan bonyolult, vagy mert olyan egyszerű?
– Azért mert olyan egyszerű. – Akkor mért nem jövök rá?
– Mert felnőttél már. – „Szaporodik fogamban az idegen anyag”?
„Én még őszinte ember voltam”?

EGYÁLTALÁN MIÉRT JÁTSSZUK EZT?
– Így nem tudok rá felelni.
–Azt akarom kérdezni, mi az értelme az egésznek?
– Úgy kérdezz, hogy igennel vagy nemmel lehessen…
– A játékért játsszuk ezt? – Igen.
– Nincs is értelme? – A játéknak?
– Akkor végképp nem tudom. Valamikor tudtam?
– Tudtad!
– (Elfelejtettem...)