A magyarok nyilaitól…

Néhány esztendeje az 1954-ben zajlott Magyarország– Anglia válogatott labdarúgó-mérkőzésről sugárzott a televízió egy dokumentumfilmet, amelyben megszólalt az akkori angol keret egyik tagja, s elmondta, hogy ő a kispadon ült, s magában végig azon izgult, hogy be ne cseréljék, mert mekkora szégyen egy 7-1 arányú megsemmisítő vereséget elszenvedő csapatban játszani.
Nos, a jelenlegi magyar kormányfő és csapata nem így gondolkodik. A katasztrofális makrogazdasági adatok ismeretében, a valóságot jóval kedvezőbb színben feltüntetve, büszkén indult neki a választásoknak, majd a győzelem után külső nyomásra szembesítette a honpolgárokat a tényekkel, s megszorító intézkedések tervezeteit zúdította a lakosság és a vállalkozások nyakába.
Hazánk gazdaságpolitikája azonban már jó ideje nem belügy, amit az Európai Unió sorozatos figyelmeztetései, a világ legjelentősebb hitelminősítőinek leminősítései és legtekintélyesebb sajtóorgánumainak elmarasztaló írásai egyaránt alátámasztanak. „A fenyegető kérdés az Európai Unió számára csak az, hogy a magyar problémák milyen mértékben tudnak az országhatáron belül maradni, vagy átragadhatnak az EU más felzárkózó gazdaságaira is” – figyelmeztet a Financial Times hétfői számában megjelent elemzés. Vagyis Nyugat-Európában ma nem úgy fohászkodnak, hogy „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”, hanem a magyarok makrogazdasági adatai miatt kérnek segedelmet.
No persze erre is megvan a kormányzati kommunikáció. Gyurcsány Ferenc például a Standard and Poor’s (S&P) által a kabinet egyensúlyi intézkedései – magyarán: a lakosság megsarcolásának eszközei – bejelentésének szinte másnapján végrehajtott szuverén adósi visszaminősítésről a közelmúltban Londonban azt mondta, hogy az „nem a csomag miatt történt…, az egy korábban meghozott döntés volt, amelyet nem akartak az új kormány megalakulása előtt közzétenni”. Ehhez képest Kai Stukenbrock, az S&P területi igazgatója a cégnek a londoni Cityben tartott keddi szemináriumán nemzetközi hallgatóság előtt kijelentette: az S&P azért minősítette vissza Magyarországot a költségvetési csomag ismertetése után, mert az abban szereplő kiigazítás mértéke, az intézkedéstervezet nettó hatása negatív. Az eseményen az is elhangzott, hogy az S&P úgy véli, a még nem is uniós tag Románia és Bulgária is hamarabb vezeti be az eurót, mint Magyarország.
S hiába figyelmeztette a kabinetet számtalan szakember arra, hogy elsősorban nem a bevételi oldal növelésére kell fókuszálni, hanem a kiadások csökkentésére, s hiába látja ezt így az S&P is, a kabinet újabb és újabb ötletekkel áll elő a társadalom kiszipolyozására. Nem ad okot túlzott optimizmusra az Ecostat tegnapi jelentése sem, amely szerint a magyar háztartások 51 százaléka éppen csak megél. Vajon miként élik túl a megszorítócsomagot?
Az élő munkára rakódó járulékok csökkentése helyett, amely a munkahelyteremtést ösztönözné, e terheket növelni szándékozik a kormány, ami további elbocsátásokat generál.
Sokan hoznának zokszó nélkül áldozatokat akkor, ha természeti csapás sújtotta volna az országot. Ám akkor, amikor az ország vezetői arra is képtelenek, hogy a követelményeknek megfelelő konvergenciaprogramot tegyenek le az Európai Bizottság asztalára – mely testület már háromszor visszadobta a kabinet dolgozatát –, már el lehet gondolkodni a kormányzat szakértelmén. S azon is, hogy miért lettünk Európa szégyene. Mert ez súlyos csapás az országnak – de nem természeti.