Észak-Borsod nagyrészt letarolt hegyvidékén, Szendrőtől keletre kanyargós folyócska völgyében búvik meg a három és fél száz lakosú Rakacaszend. A község neve első ízben 1273-ban szerepel oklevélben. „Zenth” falut, Rakacával együtt IV. (Kun) László király ekkor visszaadja régi tulajdonosainak, Thekus fiainak, akiktől V. István (1270–1272) vette el. A „Rokocha potoka” víznév már korábban, 1249-ben felbukkan a szomszédos Szalonna település határjárási jegyzőkönyvében. A patak – szláv gyökerű neve alapján – rákban gazdag lehetett, a falu szintén megnevezett, Szűz Mária titulusú egyháza azonban szegény: 1332 és 1335 között 10 garasról 2-re csökkent a plébánosától évente beszedett pápai tized.
A Kopasz-hegy északi lábánál, a falu fölé magasodó füves térségen messziről látható a fehér falú, deszkatornyos templom. Az 1600-as évek közepe óta a reformátusoké. Az épület műemléki jelentősége 1960-ig ismeretlen volt, akkor fedezte fel a táj lelkes kutatója, H. Szabó Béla értékes, XVII. századi festett deszkamenynyezetét. Megsejtette az újkori falak alatt lappangó középkori maradványokat is, és javasolta az épület védelmi listára vételét. Két évvel később egy villámcsapás „szerencsésen” megrepesztette a templom szentélyét, s a lehullott vakolatrétegek alól előtűntek a még régebbi freskótöredékek. Ezt követően helyszíni szemlét tartott az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, majd megkezdődött a régészeti feltárás, amelynek nyomán kibontakozott az ország egyik legkülönösebb Árpád-kori falusi templomának építéstörténete.
Lépcsősor vezet fel a meredek dombhátra. A falu felől az épület északi oldala látható a nyugat felé néző félköríves apszissal. Éppen emiatt rejtőzködött ilyen sokáig az ismeretlenségben e műemlékünk, hiszen a középkorban szabály volt a szentély keletnek tájolása. Felérve a templomhoz s megpillantva a déli homlokzatát, előbb meglepődünk, majd kezd összeállni a história. A hajó falán három arányosan elhelyezett román kori tölcsérablak látható, a kelet felé csatlakozó szentélyen szintén keskeny résablak van. Eszerint a falu első egyháza – amint több közeli településen már láthattuk – egyhajós, egyenes záródású, torony nélküli építmény volt.
Az ásatás során azonban e XIII. századi templomtól északra előkerültek egy még kisebb – s még korábban keletkezett – épület alapjai. Szintén keletelt, patkóíves szentélyű egyház volt a kicsiny hajó nyugati végén az urasági karzatot tartó négyszögletes pillérrel. Ez volt Szend elsőnek épült temploma, amelyet valamelyik Miskolc nembeli kegyúr emeltetett a tatárjárás előtt, s amelyet minden bizonnyal 1241-ben romboltak le a mongolok. A második Szűz Mária-templom építésekor felhasználták az első épület déli falát – ez lett a másodiknak az északi hajófala. Itt nyitották az új bejáratot, és hogy még bonyolultabb legyen a történet, a XVI–XIX. század közötti átalakítások során az épületet nyugat felé bővítették egy nagyobb ívű apszissal, immár a protestáns liturgia kívánalmának megfelelően.
A belső fal kutatásakor előkerültek a gótikus freskómaradványok. A dongaboltozatú szentélyt és a hajó keleti falát eredetileg egészen beborították a XIV. században készült képek. Különösen egy fiatal püspökszent remekül restaurált alakja megkapó a diadalívtől délre. A református templom másik fő látnivalója az említett, virágokkal és geometrikus mintákkal gazdagon díszített deszkamennyezet 1657-ből, amely Magyarország területén a második legöregebb (az 1650-ben készült szentsimoni után). A megdöbbentően szegény, teljes munkanélküliséggel küszködő Rakacaszend temploma mellett egy fehérre meszelt falra festett képen akad meg a szemünk: az 1970-es években folyt renováláskor itt járt Szkok Iván festőművész örökítette meg a házban lakó család tagjait.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
