A vasút ördöge

Kóka János most éppen azt magyarázza a magyaroknak, mi a nagyszerű abban, hogy a kormány hamarosan megszüntet huszonnyolc vasúti szárnyvonalat. Miniszter uram biztosan rengeteget utazik a MÁV szárnyvonalain, kikristályosodott véleménye van a vasutak működéséről, már gyermekkorában bakternek készült – csak hát beleszólt a kegyetlen élet, be kellett állnia milliárdosnak. Pedig szegény úgy tervezte, a váltókat is ő állítgatja majd. Kóka tehát bánatában vásárolt egy helikoptert, hogy rálátása legyen a hazai vasúti viszonyokra (neki térkép e táj), s most felelős döntést hozhat a magyar vasúthálózat átalakításáról, pontosabban szűkítéséről.
Baross Gábor (1848–1892), Tisza Kálmán közmunka- és közlekedésügyi minisztere forog a sírjában. (Ez a nagy formátumú ember teremtette meg az államosított magyar vasutat, fejlesztette a hazai vasúthálózatot, a dunai és a magyar tengerhajózást, a közlekedési és ipari szakoktatást stb.) Barossról teret neveztek el, Budapest egyik legnagyobb terét. Érdemei sosem fakulnak. Lesz-e valaha Kóka tér a magyar fővárosban?
Konkrétabban kérdezve: csinált-e valamiféle hatástanulmányt a tekintetes kormány a magasröptű bejelentés előtt? Tárgyalt-e az illetékes szakszervezetekkel? Megkérdezte-e Rózsi nénit, Béla bácsit, mi a véleményük arról, hogy hamarosan nem jön majd a vonat? Naná, hogy nem. Kóka excellenciás uram (a helikopter mellett negyvenvalahány öltöny gazdája) így látja helyesnek, és punktum. Vagyis a síneket előbb-utóbb fölszedik, mi meg mehetünk talán Volán-busszal a hepehupás utakon. Vagy ha már azok sem bírják, ott a négyökrös szekér…