Eddig hiábavalónak bizonyult minden kormányzati próbálkozás, amely a foglalkoztatási problémák megoldására irányult – legalábbis ezt bizonyítják a statisztikák. Miközben az eurórégióban, köszönhetően a gazdasági fellendülésnek, négy és fél éves mélypontjára süllyedt a munkanélküliek aránya, aközben Magyarországon a 2002-es 5,6 százalékos szintről hét százalék fölé emelkedett. Tehát tény, hogy a 2004-es és a 2005-ös 4,1–4,6 százalékos magyar gazdasági növekedés lényegében változatlan létszám mellett ment végbe, ami azt jelzi, hogy a növekedés forrása teljes egészében a termelékenység emelkedése volt, vagyis a nagyvállalatoknak az élőmunka kiváltását célzó technológiai fejlesztései eredményezték. Vagyis úgy tűnik, hogy a munkáltatók elsődleges célja a terhek, ezen belül is a munkaerőköltség csökkentése volt – állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal egy, a közelmúltban kiadott tanulmánya. Ezzel pedig lényegében rávilágít arra, hogy a vállalkozók abban az esetben teremthetnének új munkahelyeket, ha csökkennének a rájuk rakodó terhek. A kormány megszorító intézkedései ugyanakkor éppen az ellenkező irányba mutatnak. Vagyis előre látható, hogy a terhek növekedése újabb tömeges elbocsátásokhoz fog vezetni.
A munkanélküliség erőteljes emelkedése mindemellett lényegében az aktivitási ráta stagnálása mellett történt. Az aktivitási ráta azt fejezi ki, hogy milyen arányban jelennek meg a munkaerőpiacon foglalkoztatottként vagy akár munkanélküliként a munkaképes korú állampolgárok. Vagyis lényegében azt, hogy hány felnőtt ember szerepel egyáltalán a munkaerő-piaci nyilvántartásokban. A gazdaságilag aktívak arányát Magyarországon uniós vállalásunk értelmében 2006-ra minimum 62 százalékra, 2010-re 67 százalékra kellene javítani. Ez az arány 2005-ben alig haladta meg a 61 százalékot, ami a legalacsonyabb ráta az új tagállamok között. A munkaerőpiactól magukat távol tartókat jellemzően a rendszerváltozáskor munkanélkülivé válók között találjuk, ugyanis ők azok, akik hosszú idő után sem tudtak elhelyezkedni, legalábbis legálisan nem. Felmérések azt bizonyítják, hogy minél hosszabb ideig tart a munkanélküliségi időszak, annál kevesebb valószínűséggel jelennek meg újra a munkaerőpiacon. A munkanélküliség átlagos hossza hazánkban csaknem másfél év, ami jelentősen megnehezíti a magas inaktivitási arány csökkentését.
Érdemes kitérni még egy, a kormány által gyakran emlegetett adatra, a betöltésre váró munkahelyek számára is. Az üres álláshelyek rátája a betöltésre váró helyek arányát mutatja a foglalkoztatottak és az üres álláshelyek együttes számához képest. A jelzőszám 2004-ben és 2005-ben éves átlagban egy százalék körüli volt, egy százalékponttal alacsonyabb a 2002. évinél. A nemzetközi összehasonlításban alacsony arány összefügg a gazdaság munkaerőigényével, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség színvonalával.
Tehát a magas munkanélküliséggel párosuló, alacsony aktivitási rátával és kevés betöltésre váró munkahellyel jellemezhető hazai munkaerőpiacra tervez rázúdítani a kormány a következő egy évben 14 500 köztisztviselőt. Munkaerő-piaci szakértők szerint a legfőbb probléma az, hogy az eddig csak államigazgatásban dolgozók nem ismerik a versenyszféra teljesítménykövetelményeit, csak egy bizonyos feladatkörre jellemző speciális tudással rendelkeznek, s jellemzően nincs idegennyelv-ismeretük, vagy legalábbis az hiányos. Fröhlich Péter, a P&Bert Management Consulting Group munkaerő-közvetítő társaság ügyvezető igazgatója szerint a jelzett hiányosságok miatt ők tipikusan nem azok, akik igen keresettek lennének a munkaerőpiacon. A köztisztviselők előnye, hogy kiváló jogi és államigazgatási tapasztalattal bírnak, ugyanakkor ezt főként a vezető pozícióban lévők használhatják ki, akiknek kiterjedt kapcsolati tőkéjük is van. A nem vezető beosztású köztisztviselők viszont egyfajta kényszerpályán mozognak, ugyanis nem tapasztalták meg a versenyszférában jellemző vállalati kultúrát, vagyis távol áll tőlük a teljesítménykényszer ismerete. Ezen belül is a leghátrányosabb helyzetbe a 45 év felettiek kerülhetnek, hiszen az idősebb korosztály gyakran még kiváló szaktudás mellett sem tud jelenleg elhelyezkedni. Tehát szinte biztos, hogy az erős teljesítményorientált multinacionális és nagy hazai vállalatok nem fognak kapkodni az államigazgatásból elbocsátottak megszerzéséért, nekik leginkább a kis- és a közepes vállalatoknál lesz esélyük elhelyezkedni. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormányzati tervek éppen e vállalati szegmenst sújtják a legjobban, az elhelyezkedési esélyek tovább szűkülnek.
Fröhlich Péter szerint ezért a kormánynak mindenképpen ki kellene dolgoznia egy olyan programot, amelynek révén megkönynyíti a közalkalmazottak elhelyezkedését. Ezt tanfolyamokkal, tanácsadási szolgáltatásokkal és az elhelyezkedésüket elősegítő támogatásokkal lehetne megoldani, amihez több tíz millió forintra lenne szükség – vélte a szakértő. Mindazonáltal – tette hozzá – ha most nem fordítanak kellő figyelmet az elbocsátottakra, úgy a következő másfél-két évben sokkal nagyobb árat kell majd fizessünk. Mint emlékeztetett, az unió határozott elvárása, hogy hazánk javítson aktivitási rátáján. Ha ez nem sikerül, előre borítékolható, hogy – amint azt a költségvetéssel kapcsolatban is megtették – komoly szankciókat helyeznek kilátásba. Ekkor viszont már milliárdokat is kénytelenek leszünk elkölteni arra, hogy a tartósan munkanélkülivé válókat visszavezessük a munka világába.
origo.hu
Közel havi egymilliót visznek haza a 444 újságírói – jól fizet a külföld
