Csörte

Múlt szombaton a budakalászi öttusa Európa-bajnokság női egyéni versenyének eredményhirdetésekor Schmitt Pál a fehérorosz Szamusevics ezüstérmét és virágcsokrát szorongatta a kezében, a győztes aranyát és tiszteletdíját Dmitrij Szvatkovszkij és Harcsa Lajos adta át Vörös Zsuzsának. Nem kell protokollszakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, aki többtucatnyi világversenyes aranymedált akasztott már hazánk legjobb sportolói nyakába, rangban felette áll az Európai Öttusaszövetség orosz vezetőjének és Budakalász nagyközség polgármesterének. Véletlen mostani „ezüstje”? Talán, de az is tény, hogy a MOB-elnök a dísztribünön még véletlenül sem Császári Attila MOB-alelnök mellett ült a verseny során…
Schmitt Pál 1989-től a Magyar Olimpiai Bizottság első embere, 2003-tól a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség alelnöke. Három évvel ezelőttről datálhatók tehát az őt ért támadások. Pozícióját a 2004-es athéni magyar doppingbotrány sem rengette meg végzetesen, ellentétben például Aján Tamás MOB-főtitkárral. Pedig ő nyilvánosan még a politikába se ártotta bele magát… Schmitt viszont nyíltan vállalta meggyőződését, s ez a jelek szerint hiba volt. Tavaly mindez még nem derült ki egyértelműen, Schmittet egyéb funkciói (Fidesz-alelnökség, európai parlamenti képviselőség, NOB-tagság) ismeretében is újraválasztották, és bizalmi szavazással megerősítették a helyén. Pedig már akkor körbejárt egy, az olimpiai szervezetben is érdekelt szocialista politikusok által elindított levél, amely ellene íródott. Hiába. Közeledtek a választások, senki sem lehetett bizonyos benne, hogy marad a szoclib kurzus, ráadásul a politikai zuhanyhíradó információi szerint konzervatív győzelem esetén Schmitt kapta volna külügyminiszteri posztot. Emellett viszont már tényleg nehezen fért volna meg a MOB-vezetés.
A választások után megváltozott a helyzet. A sportirányítást egykori minisztere, Gyurcsány Ferenc vezetésével teljesen elsorvasztották, mára elfér a Lamperth-féle mozaikminisztérium néhány szobájában. A sport civil szervezeteit szavakban támogatják, tettekben épp ellenkezőleg, különös tekintettel a Schmitt-féle MOB-ra. Jogosítványokat és pénzt vontak el tőle, s mivel az elnök nem lépett le (fel) magától, új indokok híján a régiekkel revolverezik őt. A belső ellenzék főképp meggyőződéses alapon szerveződik, hiszen akad bőven balos politikus a MOB-ban, s a médiában már megjelent az állítólagos utódjelölt, Gyárfás Tamás neve. Közben hirtelen a Budapesti Olimpiai Bizottság is becsörtetett a küzdőtérre, s úgy adta elő a budapesti olimpiarendezés ötletét, mintha feltalálta volna a meleg vizet, pedig 2002-ben már történt hasonló kezdeményezés. A Fidesz ötlete érdekes módon akkor nem kapott médiatámogatást (nincs ki az öt karikájuk…), ellentétben a magát függetlennek valló, ténylegesen a MOB ellehetetlenítésére alakult szerveződéssel. Amely viszont maga mögött tudhatja az üzleti körök egy részét is, így pénzügyi szempontból, szponzori oldalról szintén szorongatja a MOB-ot. Az persze senkit sem érdekel, hogy a 2012-es londoni olimpia után 2016-ban bizonyosan nem nyeri el Budapest a rendezést, s az sem, hogy az ország négy évvel ezelőtti helyzete sokkal inkább megengedett volna ilyesfajta kezdeményezést.
A MOB-tagság egy része közben, érzékelve a szervezet csapdahelyzetét, ultimátumot intézett Schmitthez. No nem azt, hogy döntsön a Fidesz-alelnökség és a MOB-elnökség között, hanem hogy a béke álcájában Aján-szerűen lépjen le a színről. Ám Schmitt Pál a jelenlegi állás szerint vállalja a csörtét, nemhiába kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó. Mögötte a sportolók, egykori és mai nagyságok többsége, szemben vele a pénz és a politika. Ha nem történik csoda, emelt fővel veszíthet.