Délvidéki kettős mérce

Számos jogsértés történik a Vajdaságban úgy, hogy annak híre nem jut el a nyilvánossághoz. Ha pedig két-három hétig nem hallanak magyarellenes kilengésről, akkor azt a következtetést vonják le, hogy e téren már minden rendben van. A fentiek olvashatók a délvidéki Emberi Jogi Központ honlapján, amelyen a szervezet közzéteszi az etnikai incidensek leírását is. Azokét, amelyek tudomására jutnak.
A helyi sajtó a nacionalista falfirkákkal már nem is igen foglalkozik, a minapi zentai graffitiket is azért kapta fel, mert szerbellenesek voltak, tehát nem a „megszokott” volt, ennélfogva nagyobb volt a hírértéke, de politikai súlya is. Természetesen nemcsak a sajtó mutatott nagyobb érdeklődést, hanem a rendőrség és a gyorsan reagáló politikusok is. Zentát túlnyomórészt magyarok lakják, eddig soha semmilyen nacionalista megnyilvánulást nem jegyeztek a többségi nemzet ellen. Inkább az ellenkezője fordult elő a Tisza-parti városban is. Két évvel ezelőtt festettek magyarellenes jelszavakat, de a zentaiak akkor is úgy gondolták, hogy nem a polgártársaik voltak. A rendőrség azóta sem találta meg az elkövetőket, ám most a zentaiak nagyon remélik, hogy ezúttal sikerül nyomukra jutni, s kiderül a tettesek kiléte.
Bojan Pajtics vajdasági kormányfő – aki maga is zentai – úgy nyilatkozott, hogy „nem ez Zenta igazi arca”, s biztos abban, hogy a város lakói elítélik a soviniszta kilengést. Mindenkiben tudatosítani kell, hangoztatta a tartományi kormányfő, hogy véget értek a szörnyű kilencvenes évek Szerbiában. Még ha a nyomozás során ki is derülne, hogy a falfirkát magyarok írták, akkor is csak egyedi eset marad, tette hozzá, s bírálta a szerb sajtót az olyan címekért, hogy „Elűzik a szerbeket Zentáról”. Felkért mindenkit, ne korbácsolják fel az indulatokat. Az Újvidéken megjelenő „Halál a magyarokra!” felirattal már nem is foglalkozott szinte senki. Csak egy-két helyi magyar lap adott róla rövid hírt.
Az Emberi Jogi Központ azt állítja, hogy továbbra is kettős mérce érvényesül a hatóságok részéről az etnikai incidensek megítélésében és az eljárásban. Állítását egy temerini és egy szenttamási esettel támasztja alá, amikor is az áldozatot vonták felelősségre és büntették meg, a támadót pedig vagy futni hagyták vagy jelképes büntetést kapott. Az Emberi Jogi Központ az esetek alapján úgy véli, hogy általános a magyarság megfélemlítése. Olyan példát is felhoz, amikor a megtámadott önvédelmét a verekedésben való részvételnek minősítették, s eljárást indítottak ellene.
Hosszan sorolhatnánk a súlyos atrocitásokat, amelyek elkövetői szabadon vannak. Vagy nincs még ítélet, vagy csak szabálysértési bírságot fizettek, vagy felfüggesztett büntetést róttak ki rájuk, de letöltendő börtönbüntetésről is csak magyarok esetében tudunk.