Futballöröm és reform

Berlin ezekben a napokban a sport kiváltotta hangulat politikai hatására nyújt példát. A Merkel-kabinet előirányozta reformtervek alakulása és a Nationalelf világbajnoki szereplése közötti összefüggés elvitathatatlan.

Az alkotmány több mint húsz előírásának átalakítását tűzte ki célul a kereszténydemokrata– szociáldemokrata nagykoalíció. Edmund Stoiber, a bajor Keresztényszociális Unió elnöke a „reformok anyjának” nevezte a köztársaság hatalmi struktúrájában jelentős változásokat eredményező, a föderalista rendszert átalakító intézkedési csomagot. A szövetségi állam és a tartományok hatalmának megosztásáról évek óta folyt a vita. Most végre megszületett a törvényjavaslat – amit nyugodtan nevezhetünk a lakosság körében uralkodó eufória termékének is. A honatyák öt és fél órás kemény szócsatája szokatlanul korán kezdődött, és olyan időpontban fejeződött be, hogy a futballbarátok nyugodtan kiérhettek az olimpiai stadionba a német– argentin vb-találkozóra. Norbert Lammert (CDU), a parlament elnöke örömmel jelenthette be, a Bundestag – a szükséges kétharmados többséggel – elfogadta a nagykoalíció törvénytervezetét. Amikor a tizenegyesrúgások és a német együttes továbbjutását jelentő sípszó után Angela Merkel felszabadultan ölelgette végig a díszpáholy tagjait, mindeddig ismeretlen lelkendezése mögött persze ott volt a röviddel azelőtt elkönyvelt politikai siker felett érzett öröm is. Kormánya első, valóban komoly akadályán jutott túl, és a jövőben már nem kell sorozatosan attól tartania, hogy a Bundesrat – a tartományok képviselete – megtorpedózza a kabinet törvénytervezeteit. A felsőház jóindulatától függő döntéseket a felére sikerült csökkenteni. Berlin kompetenciája a felsőoktatásra vonatkozóan is szélesedik, annak ellenére, hogy az alkotmány a továbbképzés felelősségét a tartományok kezébe adja. A tartományi parlamentek sikert könyvelhetnek el az állami alkalmazottak munkajogainak és fizetésének kérdésében, amit saját belátásuk és lehetőségeik szem előtt tartásával alakíthatnak ki. Európai uniós szinten a szövetségi állam illetékessége növekedett, Brüsszelben a tartományok kizárólag kulturális, oktatásügyi és rádiós, valamint televíziós ügyekben képviseltethetik magukat.
Továbbra is megoldatlan maradt viszont az egyes tartományok összeolvasztásának kérdése, abból kiindulva, hogy a „gazdagok” anyagi támogatása nélkül életképtelen „szegények” függetlenségét felszámolják, és a tizenhat tartományból alacsonyabb létszámú föderális rendszert építsenek ki.