Gy. F.: Sarcom

Nem érdemes azon vitatkozni, hogy receptdíj vagy vizitdíj. Hogy Orbán joggal hivatkozott rá vagy nem. Naná, hogy Gyurcsány már tudta, sarcot vetnek ki a betegekre, és nem teljesen mindegy, hogy vizitdíjnak, receptdíjnak vagy betegnyúzó búcsúcédulának hívják? Orbán Viktort ledorongolta hazudós miniszterelnökünk, amikor az célzott a választás után a receptdíj bevezetésére. És láss csodát, jön a vizitdíj, indokolása olyan, hogy őszintébb országokban szurokban és tollban hempergetnék a kitalálóját.
Nálunk enyhe csuklás kíséri Ferike legújabb trükkjét. Hogy aszongya, a magyarok sokat járnak orvoshoz. Mert hogy az EU-ban a 13 tagállam közül a németek ötször a magyarok hétszer járnak évente orvoshoz. Helytelen. Egy olyan országban, ahol a születéskor várható életkor messze elmarad az EU átlagától, ahol az elhunyt férfiak 40 százaléka 65 év alatti, ahol a rák, a magas vérnyomás, az agyvérzés a vezető halálokok, és az öngyilkosság még mindig kirívóan magas, de ahol az állami kiadások között Kelet-Közép-Európában az egészségügyre fordított összeg a legalacsonyabb, tényleg mi a bánatnak járnak az emberek annyit orvoshoz.
Az indokolás is hazug. Beteg társadalom, sok nyugdíjassal, mindenfajta egészségkoncepció nélkül, rászoktatva az orvos–beteg–gyógyszer mágikus háromszögére, mit tehetne mást, mint folyton orvoshoz jár. Milyen lesz a megvalósítás? Beteg be, pénztárca ki, hárompéldányos számla, áfával vagy áfa nélkül, az asszisztens beszedi a pénzt, majd kezet mos, hogy odavigye a spatulát a doktornak. Ez máris túllépi Molnár miniszter ötperces időhatárát, és még nem történt semmi. Gondolkodhatunk azon, hogy 500 forint sok, kevés vagy jelképes? A 62 000 forintos átlagnyugdíjhoz képes biztosan sok. De a nyugdíjas is sok, így hatékonyabban megszabadulunk tőlük. Havas Henrik szerint ha a beteg kifizet 500 forintot, akkor az orvosnak „nem lesz pofája odatartani a zsebét a hálapénzért”. Amióta a szocialisták kormányoznak, folyamatosan tart az orvos és a beteg összeugrasztása. Mintha az orvosok tehetnének arról, hogy Rákosi Mátyás azzal büntette meg ezt a „reakciós” értelmiségi réteget, hogy a szakmunkás, a bányász, a kohász fizetését jóval magasabban állapították meg, mint az orvosokét. A hálapénz legálisan illegális. Az állam, miközben álszent módon háborog, és elvben üldözi a hálapénzt, sunyin nemcsak számít rá, de egyetlen lépést sem tesz az orvosi szakma tiszta alapokra helyezéséért.
Vegyünk egy mai példát: a gyermekorvosnőnek elromlott a hűtője, kihívta a szerelőt. Az húsz percig matatott a gépen, s kért hétezer forintot. Számla nélkül. A doktornő fizetett, azután elment kocogni, mert szabadnapos volt. Amikor sárosan, izzadtan hazafelé lihegett, megállította egy kétségbeesett szülő. „Drága doktornő, a gyermekorvosunk szabadságon van, a gyerek lázas, rosszul van, meg tetszik nézni?” A doktornő igent mondott, hazament, lezuhanyozott, átöltözött, elment a gyerekhez, megnézte, gyógyszert írt neki, és megnyugtatta a szülőt. Az kikísérte a doktornőt, s megkérdezte: „Doktornő, tartozom valamivel?” A doktornő nem kért semmit, majd hazament, és feltette magának a következő kérdéseket:
Mennyit tanult a hűtőgépszerelő, és mennyit tanult a gyerekgyógyász szakorvos? Miért természetes, hogy a mesternek szabott tarifája van, és azt mindenki ki is fizeti? Miért elfogadott, hogy az orvosok mindenkinek, mindig, mindenütt a rendelkezésére álljanak? Mennyivel értékesebb a hűtőszekrény élete az emberénél?
A válaszokat „500 forint” jeligére kérjük a miniszterelnök címére.