Hetvenéves müncheni relikviák

Párhuzamosan az 1936-os müncheni csapat-világbajnokságon elért diadallal, két magyar művészi sakk-kompozíció is a győztesek közé került két abszurd, lehetetlennek látszó feladat formájában. Az elsőben talán azt lehetne állítani, hogy a világos király rabszolgasorsa ellenére szabadon jár-kel a táblán, s anyagi hátrányát is képes ellensúlyozni – centralizációval. Káprázatos mutatvány, technikai bravúr! Igaz, Elekes Dezső mint a statisztikai hivatal elnöke ezt is megengedhette magának, mondván: a kivétel erősíti a szabályt! Ezt a feladványt a Mechwart téren képzőművészeti alkotással kellene megörökíteni, hogy tréfásan-játékosan emlékezetesse az arra járókat a néha „lehetséges lehetetlenre”.

Elekes Dezső
München, 1936, II. díj
Világos döntetlent ér el.
1. Kd1! c4 2. Kc1! e2 3. Kc2! e1B 4. Kxc3 Be4 5. Kb4 Bg4 6. Kc3 Kf7 7. Kb4 Ke7 8. Kc5! Ke6 9. g8V+!! Bxg8 10. Fc3 Bc8+ 11. Kd4 Bc6 12. Fb4 Kd7 13. Fa5 Kc8 14. Fe1 Kc7 15. Kc3! Világos nem engedi meg, hogy sötét b5-re vagy d5-re játssza királyát (amivel nyerhetne), s tartja a döntetlent. Egészen különleges kivétel az általános sakktörvények ellenében! Elméleti felfedezés!
De nem volt egyedül a mezőnyben, mert a zseniális kolozsvári végjáték-komponista szintén bravúrstiklivel rukkolt elő, és megérdemelten nyerte a kategória első díját mély pozitív stratégiára épített alkotásával. Magyarország kitett magáért!

Faragó Pál
München, 1936, I. díj
Világos indul, döntetlent ér el.
1. h4+ Kh5 [1.– Kg6 2. h5+ Kg7 3. h6+ Kg6 4. h7 Kxh7 5. Kf6] 2. Kf5 c3 [2. – a3 3. e4 c3 4. Bc4 c2 5. Bc8 c1V 6. Bxc1 a2 7. Bd1 b5 8. Bc1 b4 9. Bd1 b2 10. Bd8] 3. e3!! c2 4. Bc4 b2 [4.– c1V 5. Bxc1 b2 6. Bd1 a3 7. e4!! a2 8. Bd8 Kh6 9. Kf6] 5. Bc8 Kh6 6. Kf6 Kh7 7. Bc7+ és döntetlen.

Legközelebb majd válogatunk az olimpiai csapatverseny játszmáiból is, hogy még inkább megkérdezhessük a sakksport illetékeseit: vajon nem kellene-e végre egy reprezentatív emlékalbummal megtisztelni elődeink világra szóló teljesítményét? Mondjuk a hetvenötödik évi jubileum alkalmából?