Július 4.

Csak Magyarország számít mottóval emelkedett szólásra tegnap napirend előtt Gyurcsány Ferenc. A kormányfő kétségbeesve próbálta a parlamentben megmagyarázni a megmagyarázhatatlant: azt, hogy az erős és sikeres Magyarország szolgálata érdekében miért „fer” az adófizető polgárok gyerekeitől több mint százezer forintos tandíjat beszedni, miért kell vizitdíjat kérni a betegtől, miért kell az alapvető élelmiszerek fogyasztási adóját öt százalékkal emelni, amikor a kampányban a luxuscélokat szolgáló termékek áfáját is csökkentették éppen öt százalékkal. A miniszterelnök, amikor szenvedélyes szónoklatban képes előadni, hogy a haza önkéntes normakövetést vár el a pincérektől, a víz- és gázszerelőktől, a szolgáltatásaikat igénybe vevőktől, az úgynevezett színlelt szerződések alapján kényszervállalkozó orvosoktól, újságíróktól és színészektől, mindig mosolyra fakaszt páratlan színészi teljesítményével. Mint aki az elmúlt években a cégbíróságon fellelhető Gyurcsány-cégek mérlegeit elképedésekkel vegyes rácsodálkozásokkal tanulmányozta, állítom: a miniszterelnök szemrebbenés nélkül prédikál vizet a közteherviselésről, miközben éveken át bort ivott. Mivel azonban ezt már számtalanszor a szemére vetettük, lépjünk tovább. A szégyenérzetet mégse kérhetjük rajta számon.
Az ellenzéki pártok, a KDNP és a Fidesz az általa is alapított MDF-ből Dávid Ibolyáék által kizárt Horváth Balázs képviselő halála miatti gyászra hivatkozva nem szálltak be a vitába. Dávid Ibolya – felülemelkedve a gyászon – keményen eljátszotta tegnap is őfelsége ellenzéke szerepét; most is megragadta az alkalmat, hogy körömcipőjével rúgjon egyet a Fideszen. Az elnök asszony virtuális erkölcsi piedesztáljáról kioktatta a kormányfőt a politikai, az üzleti és a magánerkölcs közötti különbségekről vallott nézetei miatt, feladva a labdát Gyurcsánynak, aki a tőle elvárható kíméletlenséggel le is csapta azt. A miniszterelnök felismerhetően felidézte azt a jogi és erkölcsi dilemmát, amikor a Dávid vezette frakció politikai érdekből zárt ki képviselőket. Közöttük volt Horváth Balázs is… A parlamentben tehát tegnap mindenki hozta a szokott formáját.
Gyurcsány a tegnapi napot sem arra használta fel, hogy beszámoljon arról, miért nem mondott igazat a választási kampányban a költségvetési hiány és az államadósság közérdekű adatairól. Úgy látszik, a parlamentben meghonosodott gyakorlat, a házszabállyal gúzsba kötött szabadon választott képviselőkkel, képtelen arra, hogy kikényszerítse a hatalom alkotmányos működését. Érthetetlen módon erre az ellenzék sem hajlandó. Így aztán nem csoda, hogy a Parlament előtt a civil társadalom mától tüntetések sorozatával követeli az igazság kimondását, a Gyurcsány-kormány elszámoltatását, a meglepetéscsomag visszavonását.
Ahogy ilyenkor szokás, most is kiszivárogtattak a tüntetés szervezőihez olyan híreket, amelyek szerint a demonstrációt provokációkkal próbálják majd megzavarni. A terjengő információk szerint titkosszolgálati emberek fogják provokálni az egyenruhás rendőröket, akik ma a tüntetés szervezőinek kérésére biztosítják a zavartalan megrendezést. Persze az is lehet, a híresztelések célja az, hogy a magukat becsapottnak érző emberek az atrocitásoktól tartva ne merjenek kimenni a Kossuth térre.
Tanulságos nap lesz a mai. Az már körvonalazódik, hogy a cél szentesíti az eszközt, mint a politikai racionalitást tükröző alapelv elveszítette létjogosultságát a társadalomban jobb- és baloldalon egyaránt, erről ma már csak Gyurcsány dilemmázik. Vagyis a kormányfő hazugságai nem maradnak következmények nélkül. Ugyanakkor a mai tüntetés résztvevői bebizonyíthatják: a többségi társadalom támogatását röpke két hónap alatt elvesztő katasztrófakoalíciót csendes és méltóságteljes sétákkal, a provokációkra nem reagálva képesek lehetnek demokratikus eszközökkel, utcai demonstrációkkal lemondásra bírni vagy politikájának megváltoztatására kényszeríteni. A köztársaságért! Magyarországért!