Könyörtelen stratégia

Gilad Salit, a június 25-én elrabolt izraeli tizedes édesapja hétfőn a CNN kamerája előtt könyörgött, hogy ne öljék meg a fiát. Kérte a palesztinokat, bánjanak megfelelően túszukkal, éppúgy, mint ahogyan az izraeliek is teszik foglyaikkal. Mintha csak az apa szavaira válaszolna, tegnap az egyik gázai muzulmán szervezet tudatta, nem tervezik a fiatal katona kivégzését, hiszen az iszlám elvek a foglyok tiszteletben tartására és nem megölésükre ösztönzik őket.
A „keleti vendégszeretet” alapjaiban tehát mindkét fél egyetért, ám ezt leszámítva remény sincs a közeledésre. Ismeretes, a tizedes elrablásában szerepet játszó palesztin brigádok azt követelték Izraeltől, hogy túszukért cserébe engedjenek szabadon ezer palesztin foglyot. A zsidó állam ezt elutasította, a napnál is világosabb ugyanakkor, hogy a tizedes elrablása egyszerű taktikai hiba a palesztinok részéről, az arra adott izraeli válasz viszont stratégia a javából. Nagyon is jól tudják, hogy még az egyébként megértő Egyesült Államok felé is fontos a kommunikáció, Izraelben nem is győzik hát elégszer hangsúlyozni, hogy mindent megtesznek a civilek megóvásáért. A tankok vezetői és a Gázát rakétáikkal támadó harci helikopterek pilótái azonban aligha hallják meg a folyamatos fenyegetettségben és egyre nagyobb nyomorban élő palesztinok hangját. A gázaiak többsége azt mondja, végleg felélték tartalékaiakat. Az áramellátás akadozik, ezért a pékek egyelőre aggregátorokkal próbálják működtetni gépeiket. Ám üzemanyagból is egyre kevesebb van. Néhány nap, s minden termelés leáll, az üzletek polcai kiürülnek, maradnak a nyugatról csörgedező segélyek. Egy átlagos család az előző öt hónapban nagyjából háromszáz dollárnyi jövedelemhez jutott, ez pedig egyelőre éppen csak az éhenhaláshoz sok. A boltosok nem tudnak több hitelt adni, a kórházakban egyre nagyobb a káosz.
A stratégia érthető: a totális háború vagy a célzott likvidálások nem elegendők Izraelnek a céljai eléréséhez, hiszen minden meggyilkolt szélsőséges helyére két újabb áll. Izrael most ezért inkább a belső bomlasztással, az elégedetlenség szításával próbál nyomást gyakorolni a napról napra nehezebb helyzetbe kerülő palesztinokra. Abban bíznak, előbb-utóbb Gáza és Ciszjordánia népe a Hamászt nevezi majd meg a bajok forrásának, netán egyesek puccsot is megkísérelnek ellene, s akkor Izraelnek nyert ügye lesz. A könyörtelen stratégia megértéséhez aligha kell sok fantázia, az Ezzedín al-Kasszám Brigádok, a Népi Ellenállás Bizottságai és az Iszlám Hadserege mégsem a számukra is jobb utat választja. A tizedes elrablása Izraelnek jó ürügy, az anyák meg majd sirathatják fiaikat.