Ma született bárányok…

Mint a ma született bárány, olyan ártatlan a több mint 150 milliárdos hiányt felhalmozó Postabank egykori vezérigazgatója, Princz Gábor. Az 1998-ban menesztett bankvezért 34,6 milliárd forintos kárértékre elkövetett hűtlen kezeléssel vádolta az ügyészség, amely szinte az utolsó pillanatban módosította vádindítványát, felfüggesztett szabadságvesztést kérve a vádlottra. A bíróság azonban a büntetőper lefolytatása során arra a következtetésre jutott, hogy a Princz és hat társa ellen emelt vád nem állja meg a helyét.
Majd hét évig vajúdtak a hegyek, hogy egy nyamvadt egeret se szüljenek. Kíváncsi lennék, hogy hány rendőrnyomozó, ügyész, ügyvéd, igazságügyi szakértő, gyanúsított, vádlott, tanú s a bírón kívül hány bírósági fogalmazó hány munkaórát töltött el Princzék bonyolult büntetőügyével, és mindez hány kidobott forintot jelent az államnak. Vajon miféle jogászok írták meg a vádiratot, mennyire felkészült rendőrök és ügyészek támasztották alá azt bizonyítékokkal, milyen hozzáértésű szakértők adtak véleményt az ügyészeknek és milyenek a büntetőperben eljáró bíróságnak?
Mert ha valóban ártatlan itt mindenki ebben a hűtlenül vagy csupán hanyagul „elkezelt” 34,6 milliárd forint ügyében, akkor nagy baj van a pénzintézetek működését szabályozó törvényekkel. Ha a büntető törvénykönyv legcsekélyebb megsértése nélkül lehet trükkösen könyvelt ügyletsorral elsíbolni egy bankból 34,6 milliárdot úgy, hogy ezért senkinek nem görbül meg még a haja szála sem, mert büntetőjogilag nem értelmezhető a fehérgalléros módszer, akkor ebben az országban vagy a törvényalkotás jutott csődbe, vagy az igazságszolgáltatás, vagy mindkettő. Ha egy bank – a tulajdonosai érdekeire fittyet hányva – büntetlenül adhat nullaszázalékos kamatra hitelt a kiváltságosoknak, és még csak fel sem merül komolyan a hűtlen kezelés gyanúja, mert a bank vezérigazgatója az igazságszolgáltatás előtt mindenkinél egyenlőbb, akkor itt nincs mit tenni, tudomásul kell venni, hogy ez egy ilyen ország.
Ha ez az elsőfokú ítélet másodfokon is kiállja a törvényesség és a megalapozottság próbáját, akkor mindazoknak a jogászoknak és közgazdászoknak – lehetnek vagy százan – útilaput kellene kötni a talpára, akik a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalban, az Állami Számvevőszéknél, az Országos Rendőr-főkapitányságon és az ügyészségen részt vettek a Postabank vizsgálatában, az államnak felesleges feljelentgetésekkel és felesleges nyomozati munkával milliárdos kárt okoztak, sőt ezen túl hét becsületes magyar állampolgár életét keserítették meg azzal, hogy hét éven át a gyanú árnyékában kellett élniük, és megfosztották őket szeretett hivatásuktól: a pénzügyek művelésétől. Pedig milyen remek és büntetőjogilag milyen nehezen értelmezhető milliárdos üzleteket köthettek volna kedvezményezett üzletfeleik javára ennyi év alatt!
Ebben az egész bírósági perként előadott cirkuszban a legsikeresebb bohóc szerepét mégsem az elképesztő ítéletet hozó bíró alakította, mert őt gúzsba kötötte a vád és az azt „alátámasztó”, valójában semmit nem bizonyító „tényállás”. A porondon elhangzott legjobb poén az volt, amikor az ügyészség azzal indokolta a rögtön felfüggesztetni kért szabadságvesztés büntetését, hogy tíz év telt el az elkövetés óta, és hogy a vádlottak büntetlen előéletűek. Mintha nyolc évig nem a nyomozóhatóság és az ügyészség kotlott volna az ügyön, mintha például egy 34,6 milliárdos hűtlen kezelésért elítélt menedzser bankvezetői megbízáshoz juthatna bárhol a világon.
Princz Gábor mától eséllyel pályázhat bármelyik bank vezetésére. Az sem lenne meglepő, ha holnap Erős János mellett bukkanna fel a Magyar Fejlesztési Bank élén.