Márton Áron, a szónok és publicista

Bodó Márta tanulmányát olvashatjuk a marosvásárhelyi Látó legújabb számában A szónok és publicista Márton Áron címmel. „Valamelyest ismertek a nagy püspök egyes írásai, körlevelei, néhány válogatás meg is jelent munkáiból – írja a szerző –, de még a korabeli lapokban megjelent írásai sem mind ismertek, s még kevésbé a különböző alkalmakkor elmondott beszédei, amelyek pedig hírnevét megalapozták, amelyek miatt keresett (egyetemi) szónok lett Kolozsváron, de a Népszövetség gyűlésein és más rendezvényeken is…”
A püspök azonban nem csak szónoknak, publicistának is kiváló volt, ahogy ezt a közelmúltban a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál napvilágot látott munkái (Házasság, család) is tanúsítják. A kötet, amelyet Marton József állított öszsze „a nép körében bálványozott, a kommunista államvezetés szemében félelmetes, mert hiteles és hajlíthatatlan” Márton Áron lapokban kallódó írásaiból és elfeledett szónoklataiból elősegíti, hogy az emberek – határok ide, határok oda – ne csak a sokat szenvedett püspök nevét ismerjék, hanem valódi értékét is a művei alapján.
Az emberi párkapcsolatokról, a nő-férfi viszonyról, a házasságról és a családról a püspök nézetei, mint Bodó Márta megállapítja, „a katolikus tanítás nyomvonalán haladnak”, de nem a szimpla doktrinális hűség jegyében, hanem a személyes meggyőződés, „a legtiszteletreméltóbb és legkövetkezetesebb konzervatív értékek” alapján. „Elvált szülők gyermekeinek nem az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy bitang jószágként barangolnak küszöbről küszöbre, hanem az otthon bensősége és melegsége nélkül didergős lesz a lelkük, hogy két versengő szülő kényeztetése közepette elsatnyulnak, hogy éppen az így élő szülők rontanak le benne minden lendítő erejű hitet, hanem az a tragikumuk, hogy hiányzik az apának és anyának az az együttes ráhatása, ami nélkül egyensúlyozott ember nagyon nehezen, keserves fizetségek árán lehet” – írja egy helyütt a püspök, másutt pedig arról elmélkedik, hogy a házasság „két személy egészen intim és felelős én-te közössége. Ez a közösség pedig abban jellegzetes, hogy férfi és nő egymásra vannak utalva nemcsak fiziológiailag, nemcsak nemző vonatkozásban, hanem szellemi-erkölcsi területen is… Tárgyakat lehet használhatóságuk tartamára birtokba venni, de személyt csak örökre.”
Márton Áron – békésebb és derűsebb korban, ha volt ilyen – „kétségtelenül egyik legjelentősebb egyházi írónk lehetett volna” – summázza írását Bodó Márta, aki előtt hajdani erdélyi írók és orátorok taposták az utat.