Megújulásra váró külpolitika

A magyar külpolitikának valamikor új irányt kell szabni – nyilatkozta lapunknak Balázs Péter egyetemi tanár, volt nagykövet. Leszögezte, hogy az elmúlt időszakban tapasztalt örvendetes változásokat, de az apró lépések mégsem álltak össze egységes stratégiává. Balázs Péter elsősorban hazánk kezdeményezőképességét hiányolja a nagypolitikában, amely már csak azért is fontos, mert egy állam valódi súlyát az jelzi, ha másokért is hatékonyan fel tud lépni. Kérdésünkre válaszolva a szakértő leszögezte: a szükséges külpolitikai és diplomáciai változások nem kötődnek jobb- vagy baloldali kormányokhoz, hazánk külföldi érdekérvényesítését nem szabad a hazai parlamenti csatározás részévé tenni. Balázs Péter Dániát hozta fel példának, arrafelé ugyanis magától értetődő, hogy bármilyen ideológiát vagy politikai felfogást valljon is, a dán politikus a határt átlépve elsősorban dánként, Dániáért dolgozik. Külpolitikai ügyekben a nemzeti megegyezés számunkra már csak azért is fontos, mert például a határon túli magyarságot a nemzetközi szervezetekben csak közösen, egyetértésben tudjuk hathatósan segíteni – zárta szavait Balázs Péter.
A magyar diplomáciának kétségkívül meg kell újulnia – véli Dérer Miklós külpolitikai elemző is. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy külpolitikánkban hagyományosan két irányzat figyelhető meg. Az első – amelyet akár ideologikusnak is nevezhetnénk – új stratégiát sürget, értékalapú, míg a másik pragmatikus lépések sorozataként valósítaná meg az érdekképviseletet, és inkább érdekalapú. Az lenne az ideális, ha sikerülne egyensúlyt teremteni a két, önmagában is nagyon fontos irányultság között – szögezte le a szakértő. Hozzátette, a jelek szerint a magyar diplomácia irányítói doktrinális megújulást szeretnének, ezért bizonyos mértékben konfliktusokat is vállalnak. Dérer Miklós úgy véli, a rendszerváltozás idején meghatározott hármas doktrína – euroatlanti integráció, jó kapcsolat a szomszédos országokkal, a határon túli magyarság támogatása – annak idején inkább különböző témáknak, irányoknak számítottak. Hazánk uniós tagságával az első két téma rendeződött, a nemzetpolitikában azonban akadnak még adósságok. A szomszédos országok uniós csatlakozása nem minden esetben jár pozitív hatással az ottani kormányok kisebbségpolitikájára – tette hozzá a szakértő.
A tartalmi megújulás szükségessége mellett intézményi és személyi kérdésekről is szót ejtett Gazdag Ferenc egyetemi tanár, biztonságpolitikai szakértő. Hangsúlyozta, hogy bár hazánkban a Külügyminisztérium hagyományosan a három legfontosabb tárca egyike, az utóbbi időben mégis érthetetlen pozícióvesztést szenvedett. Gazdag Ferenc úgy véli, a Külügyminisztérium súlya és érdekérvényesítő képessége a kormányzaton belül érzékelhetően visszaesett, aminek jól látható bizonyítékát bizonyos szakterületeknek – külgazdaság-politika, uniós és határon túli magyar ügyek – a Bem rakpartról történő elvonásában látja. Tekintettel ezek politikai súlyára, a stratégiai politikai tervezés szinte lehetetlen – tette hozzá a szakértő. Felhívta a figyelmet továbbá, hogy a rendszerváltozás óta nem először a külügyminiszter csak formailag irányít, valójában a miniszterelnök a terület valódi gazdája. Gazdag Ferenc a mai helyzettel kapcsolatosan leszögezte: Gyurcsány Ferenc eddigi nemzetközi tevékenységében zavarba ejtő botlásokat tapasztalhattunk, míg egy sor lényeges kérdésben a magyar diplomácia egyszerűen néma maradt. A külügyi területhez nem értő Göncz Kinga kinevezése pedig azt üzeni nyíltan az egyébként szakmailag felkészült apparátusnak, hogy mostantól csak a végrehajtást bízzák rájuk – szögezte le Gazdag Ferenc.